– Mit szólt hozzá, amikor a szombathelyi Weöres Sándor Színház színész-rendezője, Nagy Cili megkereste a Sztárcsinálók színrevitelének ötletével?
– A történet nagyon-nagyon aranyos, és én annyira szeretem ezt a helyzetet, ami Szombathelyen kialakult. Felhívott Nagy Cili, akit én nem ismertem, és elmondta, hogy kislány korában dolgozott a földeken, volt egy hordozható kazettás magnójuk, és éjjel-nappal a Sztárcsinálókat hallgatták, kapálás közben is. Ő akkor annyira beleszeretett ebbe a darabba és ebbe a témába, hogy elhatározta, egyszer megcsinálja. Színésznő lett, aztán elkezdett rendezni, és most megkeresett, hogy mit szólnék hozzá, ha színre vinné a Sztárcsinálókat. Fantasztikus ötletnek találtam, hiszen így több generáció is összekapcsolódik a darab révén.
– Rendezte már valaha nő a Sztárcsinálókat?
– Nem, ezért is lesz különleges a szombathelyi előadás. Nagy Cilinek vannak komoly és nagyon jó ötletei, teljesen eredeti a látásmódja, aminek örülök, mert ez is életben tartja és továbbviszi a darabot. Március 16-án lesz a bemutató.
– Minek tudja be a darab mondhatni töretlen sikerét?
– Az emberi természet nem változik, és a képlet sem, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki motiválja, ezért a Sztárcsináló is egy örök történet.
– A Sztárcsinálók az első magyar rockopera…
– A rockoperát mint fogalmat mi anno bátran vállaltuk, mert akkoriban időnként az volt a kényszerképzetünk, hogy elavul a rockzene, és mi „őslénnyé” válunk. Úgy éreztük, hogy megmentjük a rockzenét, mert a befogadó ízlése és érdeklődése limitált, viszont a színház többet tudna mondani. Ma is sokszor felteszem a kérdést, hogy például mi a zenés rádió funkciója? Többet akar mondani vagy csak környezeti zajártalom? Tény, hogy nem gondoltam volna, hogy a beat- meg a rockzene ennyire eluralkodik a világban!
– Mi adta a Sztárcsinálók ötletét?
– Miklós Tiborral, a Generál együttes szövegírójával nagyon jó barátságban voltam, és közös érdeklődési pontunk volt a színház. Ő nagyon korán bekerült az operettszínházba mint segéddramaturg, én pedig a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjaként gyerekszereplőként megfordultam az operaházban, a Nemzeti Színházban; engem ott fogott meg a színház. Nagyon sokat gondolkodtunk, tervezgettünk már a Generál idején is, hogy hogyan lehetne ezt a műfajt színpadra vinni. Akkoriban a zenekarok már elkezdték használni a látványos világítástechnikát, füstöt, voltak show-elemek. Kicsit közelebb lépett a műfaj a színházhoz.
– Az akkori színházak is játszottak zenés darabokat…
– Azok nekünk nagyon avíttnak tűntek, nagyon operettellenesek voltunk abban az időben, keményen kritizáltuk az operettszínházat. Ma már persze másképp látom.
– Ezért alapították meg a Rockszínházat?
– Kellett egy olyan társulat, amelyik azon a hangon tud megszólalni, ami az akkori kor divatzenéje. A rock volt akkoriban „mindennek a teteje”. És persze ehhez a színházhoz kellett témát is találni.
– Rögtön jött a Sztárcsinálók?
– Nem titok, hogy az első évben volt köztünk véleménykülönbség, mert én már azonnal szerettem volna egy magyar szerzésű művet, de Tibor azt mondta, hogy korai még a magyarországi viszonyok között. Így adtuk elő 1980-ban az Evitát, amivel mintegy ajtót nyitottunk itthon erre a műfajra. A második évben viszont elkezdtünk dolgozni a saját darabon. Bekerült a csapatba Kovácsi János mint rendező és részben mint ötletgazda és gagman. Mert ő fantasztikus poéngyáros is; egy csomó mondását, olyanokat is, amiket a mindennapi beszédében használt, Tibi beépítette a darabba. Mintegy két hónap volt a szerzői munka, a hangszereléssel együtt. Romantikus, jópofa idők voltak.
– Az egykori Rockszínház másik sikerdarabját, a Dorian Gray című musicalt ma már a „kultikus” jelzővel illetik. A felújított változatot január közepén mutatták be az operettszínház Kálmán Imre Teátrumában.
– Igen, és ami külön öröm számomra, az a nagyon erős szereposztás. Nagy felelősség a szereplőválasztás, eldönti egy darab sikerét. Búvópatak formájában próbálom életben tartani azt a hagyományt is, hogy a régi Rockszínház még aktív tagjai szerephez jussanak az újabb előadásokban. A Dorian Gray is ilyen, többek között két férfiszerepet is az egykori Dorianek játszanak. Legyen példaadó az a fajta közösségi erő, ami a Rockszínház sajátja volt.
– Márciusban országos turnéra indul a Messiás.ma rockoratorikus passió, mely tavaly a reformáció 500. évfordulója alkalmából került színpadra.
– Ez egy nagyon érdekes és izgalmas feladat volt a saját zenei, zeneszerzői érdeklődésemen belül is. És nem csak Händel passiójának a rockosítása, úgy, hogy az értékéből ne veszítsen. Itt a nagy változtatás egyrészt a magyar szöveg, mert hiába hallunk egy gyönyörű zenét, ha nem értünk egy kukkot sem, másrészt a dramaturgiai átszerkesztés. Mert Händelnél a Jézus-történet nem olyan sorrendben van megírva, hogy értelmes legyen a dramaturgiája. Ebben a vidéki előadás-sorozatban arra is gondoltam, hogy a szövegérthetőség érdekében feliratozva jobban átjön majd a mondanivaló. Az volt a célom, hogy valósuljon meg a mű mai napig ható, tartalmi üzenete, és ezt a produkció megrendelője, Hafenscher Károly, a Reformáció-emlékbizottság munkájáért felelős miniszteri biztos is méltányolta. A téma számomra visszatérő, mintának ott volt a Jézus Krisztus szupersztár és a Sztárcsinálók.
– Egerben egy húszéves darabot ünnepelnek a nyáron…
– Az Egri csillagok történelmi musical valójában 20 + 1 éves, bemutatója 1997-ben volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, Novák Ferenc rendezésében, 2005-ben Csíksomlyón pedig háromszázezer ember látta, hallotta. Egerben húsz éve mutatták be, idővel az Agaria Nyári Játékok állandó előadásává vált az egri vár udvarán. Augusztusban lesz egy koncertgálaműsor, ahová meghívunk néhány olyan jó nevű színészt, énekest, akik régen benne voltak az előadásokban.
– És a Generállal mit terveznek?
– A Generál nem állt le, működünk a 2015-ben megújult formában, Karácsony James, Novai Gábor, Charlie, a bővített változatban pedig fuzionálunk Marót Vikivel és a Mörk zenekarral, amelyben az ifjú Novai Gábor is játszik. Készülünk megjelentetni egy anyagot, régen játszott dalokból, amelyeket a hanglemezgyár vagy a sanzonbizottság miatt nem tudtunk annak idején rögzíteni, illetve új dalaink is vannak. Lemezbemutató koncertet is tervezünk.
– Várkonyi Mátyás zeneszerző, szövegíró, zongorista, karmester. Melyiket szereti a legjobban?
– Ezen nem szoktam gondolkodni. Megvannak a szélsőségek, a művész és a technokrata ötvöződik bennem. Legértékesebbnek az alkotást tartom, a zeneszerzésen kívül ideértem a szövegírást is. A ZéGében és a Generálban is írtam szövegeket, most a Dorian Grayben, hogy Ács János már nem lehetett velünk, én tettem rendbe szöveget és a dramaturgiát is. Karmester is szeretek lenni, de most már inkább csak ünnepélyes alkalmakon, amikor van egy nagy feladat, mint például a Messiás.ma. Ott nagyon jó volt az Új Liszt Ferenc Kamarakórust vezényelni.