A római katolikus papság honi alakjai között századokra visszamenően találunk olyanokat, akik kiállásukkal, igaz magyar érzületükkel, de harciasságukkal is kiemelkedtek társaik közül. Nagy áldása ez a hazának, mert azokban a korszakokban is felbukkantak effajta egyházi elöljárók, amikor minden remény veszni látszott.
A XX. századi magyar politikai katolicizmus egyik legnagyobb és legaktívabb képviselője Mindszenty József, az utolsó hercegprímás volt. A magyar lelkiségre gyakorolt hatása Prohászka Ottokár, Serédi Jusztinián és báró Apor Vilmos munkájához mérhető. Ezért is vált az újból nyeregbe került kommunisták első számú céltáblájává, amikor hetven éve, 1949. február 3-án megkezdődött a koncepciós pere. A cél egyértelmű volt: a hatalom döntő csapást akart mérni az egyházra.
Bár látszólag rendes tárgyalása volt, a forgatókönyvet és a vádpontokat maga a véreskezű Rákosi Mátyás írta, tehát csak színjáték volt az egész, ami a hazai és a nemzetközi nyilvánosságnak szólt. Mindszenty 1948. december 26-i letartóztatásáról is Rákosi döntött. A hercegprímást a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, hazaárulás, kémkedés és valutaüzérkedés gyanúja miatt vették őrizetbe.
Mindszentyt koholt vádak alapján 1949. február 8-án első fokon, júliusban másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy felháborodást váltott ki. XII. Piusz pápa megdöbbenve tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése megbélyegezte a kormány eljárását és nemzetközi sérelemnek nyilvánította a főpap bebörtönzését.
A bíborost Rákosiék a börtönben újból meg akarták törni lelkileg és fizikailag. Mindszentyt a Károlyi-rendszerben tartóztatták le először, s a Tanácsköztársaság alatt egy rövid időre a budapesti Gyűjtőfogházba szállították, ahol a vörösdiktatúra hóhérai megkínozták. Lapocka- és kulcscsonttörése miatt Mindszenty ez után enyhe gerincferdülésben szenvedett. A Tanácsköztársaság bukását követő első vasárnapi prédikációjában így emlékezett erre: „Benézett börtönömbe Szamuely, aki kézlegyintéssel intézett el húsz-harminc magyart. A vörös börtön kapuja a vörös pokolnak, amelyen át belátni a szovjetbe.”
1944. december 22-én, a nyilas időkben már püspökként került fegyházba számos paptársával együtt, s csak december 29-én került házi őrizetbe Apor Vilmos püspök közbenjárására. Mindszenty 1956-ban szabadult ki a börtönből. Személye jelképpé magasodott: a magyar katolikus közösség és az egész megkínzott és elnyomott magyar nép jelképévé.