Kalandos életet élt, hiszen kertésznek tanult, mégis – igaz, kanyargós úton – eljutott a színpadig, a pódiumig, a film- és rádióstúdióig. Joó László szívesen „gyomlált”, főleg a szeretett szép magyar anyanyelvén…
Édesanyja gyakran mondogatta neki kiskorában: „Meglátod, lesz jobb dolgunk is, kisfiam, hiszen te burokban születtél.” Burokban születtem címmel (alcíme A színház és a világ) jelent meg csaknem egy évtizede könyv a jeles színművészről, aki december 4-én lett volna százéves.
„Néha a halállal küszködöm, de eddig mindig én kerültem ki a párviadalból győztesen – mondta évekkel ezelőtt 93 évesen, zenés, verses Egyedülvaló nyelvünk virágai című DVD-bemutatóján, a lemezen Pitti Katalin és Szóka Júlia énekművészek közreműködnek hazafias, szerelmi dalokkal.
– Az élet csodálatos ajándék, és a sors különös kegyelméből még mindig itt vagyok. Első gesztus, főhajtás a teremtő előtt. Tavaly december 4-e után beleharaptam a kilencvenharmadik évembe, tartok tőle, hogy ebbe már belevásik a fogam.” Igaza lett, mert nem sokkal később, 2012. október 14-én 94. évében hunyt el.
Joó László mindig a versek bűvöletében élt, Csokonai, Berzsenyi, Petőfi, Arany, Ady, Radnóti, Illyés és József Attila voltak a nagy kedvencei. Kosztolányit Ascher Oszkár szerettette meg vele. Agg korában is legalább száz verset tudott kívülről! Negyvennégy évig hű társa, Margitka mondta: „Laci a kertben is állandóan verselt, így tartotta frissen a memóriáját.”
Különben is, a neves színész számára a vers szó szerint életmentő volt. Erről így vallott korábban: „A Szózat mentette meg az életemet, amikor 1944. március 15-én, Marosvásárhelyen több tízezer ember előtt mondtam el, és a jutalmam az volt, hogy nem kellett a frontra mennem, ahol bizony bajtársaim közül sokan odavesztek.
Megúsztam a háborút, bár a lövészárkot én sem kerülhettem el. Miközben fejünk felett röpködtek az aknák, egy tiszttel felváltva mondogattuk Az ember tragédiája sorait.
A vers szeretete segített át a nehézségeken, a szegénységen, a háborún, a hadifogságon, a forradalmon, a mellőzöttségen – és most az öregségen is. A vers éltet, a vers csodákra képes! Nagy szerencsémre bejártam Európát a kint élő magyarok örömére, a magyar költészet előadójaként. Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy gyönyörű nyelvünk virágát, verseket mondhatok még ma is.”
Szegény, félárva gyerekként Győrben járta alsó iskoláit, diakonisszák gondozták, tanították. Tanárai figyeltek fel versmondó tehetségére még a középiskolában, ahol kertész végzettséget szerzett. Gondolt egy merészet és színésznek állt, 1943-ban végezte el a színiakadémiát.
Két évre rá Debrecenben a Csokonai Színházban kezdte pályáját, majd a Művész, a Belvárosi, a József Attila, az Ifjúsági, a Szegedi Nemzeti Színházban és a Pécsi Színházban folytatta, de legnagyobb csodálkozására, a József Attila Színházban vállalt forradalmi bizottsági vezetői múlttal a háta mögött, 1958-ban kinevezték a Győri Kisfaludy Színház élére, ahol négy évet töltött.
Utána a Pannónia Filmstúdióban dolgozott, ahol mintegy félezer film feliratát készítette el az évtizedek alatt, többek között Szabó István- és Jancsó Miklós-filmeket feliratozott.
„Képre alkalmaztam a szöveget – emlékezett –, ami bizony nem volt könnyű munka, hiszen »lefordítva« ez annyit jelent, hogy öt mondatból kettőt kellett csinálnom, méghozzá úgy, hogy rímeljen a képre, ne vesszen el az eredeti mondandó értelme. Amire büszke vagyok, hogy még nyolcvanévesen is megkerestek a rendezők!”
Amire még nagyon büszke volt, hogy a Madáchban, Gábor Miklós híres Hamletjében a Színészkirály lehetett, hogy versmondásával bejárta egész Európát, hangjátékokat írt, és halála előtt nem sokkal a balatonfüredi versünnepen díjazott lett! Persze ne feledkezzünk meg többi főbb szerepeiről sem, Posáról, lord Berkeleyről és Kolombuszról sem. S feltűnt a Beszterce ostroma, valamint az Ének a búzamezőkön című filmekben.
Kedvenc partnerei voltak többek között: Sulyok Mária, Bulla Elma, Gobbi Hilda, Domján Edit, Somlai Artúr, Ajtay Andor. A nagy barátok közt pedig fellelhetünk két színészlegendát, Pécsi Sándort és Bessenyei Ferencet, utóbbi, nem sokkal halála előtt, még meglátogatta érdi otthonában.
Joó László hosszú élete alatt találkozott a történelemmel, például Nagy Imrével is, aki egyszer az öltözőjében gratulált neki, és a nagy írókkal, mint Zilahyval, Sarkadival, Illyéssel. Élete egyik fő feladataként, szinte halála napjáig a magyar vers művészi, magas fokú népszerűsítésén fáradozott. Könyvében egyszerre bontakozik ki egy XX. századi művészsors és a magyar színháztörténet különös korszaka.
Élete kalandregénybe illően alakult, ahogy maga a színész-szerző nyilatkozta: „Ha valaki elmondja nekem, ami a könyvben szerepel, nem hiszem el, pedig mind velem történt meg. Tényleg burokban születtem, mindent megkaptam az élettől.
Margitkát és Eszter lányomat is, akik a legkedvesebb ajándékaim, akik nélkül talán már nem is élnék.” Első feleségével, a most 90 éves Csernus Mariann színművésszel egy évtizedet éltek együtt, közös gyermekük, Joó Kati szintén színész lett, de fiatalon (32 évesen) tragikus körülmények között hunyt el. Joó László izgalmasan tartalmas életet élt majd egy évszázadon át.