Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára.
Első regénye már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazában azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, amelyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolták.
Kertész Imre írásainak fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága, Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága – „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter). A probléma centrális jellegére utal az is, hogy A száműzött nyelv [2001] című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írta. Ugyanígy fontos még az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.
Összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt kiadó gondozásában, utolsó regénye, A végső kocsma 2014-ben a Magvetőnél jelent meg.
Jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hofmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.
Kertész Imrét 1983 (Füst Milán-jutalom) és 2015 (a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem díszdoktora) között számos hazai és külföldi díjjal tüntették ki. 1997-ben Kossuth-díjat, 2002-ben irodalmi Nobel-díjat, 2014-ben a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át.
A 2009 óta súlyos beteg írót tegnap hajnalban otthonában érte a halál.
A szabadságvágyat nem győzheti le az önkény
Kertész Imre gyászoló családjának levélben fejezte ki együttérzését a Washingtonban tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök: „A történelem megtanított bennünket arra, hogy mindig a múltunk lencséjén keresztül tekintsünk a jövőbe. Úgy vélem, Kertész Imre regényeit olvasva az egész emberiség láthatja más fénytörésben a saját sorsát. Világhírű alkotásával rámutatott, hogy az ember élni akarását és szabadságvágyát semmiféle önkény nem győzheti le, örök érvényű sorai által pedig a legrangosabb irodalmi díjjal ajándékozta meg Magyarországot.” (MTI)