A megújult Tatabányai Jászai Mari Színház társulatának már önmagában nagy eredmény volt, hogy a Szikszai Rémusz rendezte Tartuffe tavaly bekerült a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába, ahonnan két elismeréssel távozott: a legjobb dramaturgiáért és a legjobb női mellékszerepért járó díjat hozta el a csapat. Később az előadást a budapesti közönségnek is bemutatták a Városmajori Szabadtéri Színpadon, telt ház előtt.
A Tartuffe sikere szülte az ötletet, hogy Spiró György Az imposztor című drámáját, amelynek cselekménye Moliére darabjának színrevitele körül forog, az idei évad részévé tegyék. Olyan szereposztásra készültek, amely az egész együttesnek adhat feladatot.
– Az első pillanatban világossá vált, hogy Az imposztor-beli Tartuffe és a mi tavalyi előadásunk nem tud, de nem is kell, hogy ugyanaz legyen. Mi Parti Nagy Lajos zseniális átiratát, Spiró György viszont Vas István szövegét, azaz a darab akkori legmodernebb változatát használta – beszélt a készülő előadásról Szikszai Rémusz rendező.
A történet szerint az 1810-es évek második felében járunk, amikor az Oroszországhoz csatolt, nagy lengyel népességű Litvánia központjába, Vilnába jön vendégszereplésre az ünnepelt lengyel színész, Boguslawski, a lengyel színház atyja, akinek személye egyszerre jelképezi a legmagasabb rendű színházművészetet és a nemzeti létért folytatott küzdelmet.
A darabot 1982-ben Spiró Major Tamásnak írta, a színész nem sokkal később el is játszotta a szerepet a Katona József Színházban. Ezúttal Fodor Tamással próbál a tatabányai színház. Az ősbemutató óta eltelt harminc évben a korszak legmeghatározóbb színészegyéniségei tűntek fel Boguslawski szerepében.
– Az egyik legnagyobb élő magyar színésznek tartom Fodor Tamást, és külön öröm, hogy elvállata a feladatot, és igent mondott a felkérésemre – állítja a rendező. – Számomra egyértelmű volt, hogy ő játssza Bogusławskit, de azt gondolom, Az imposztor remek találkozás lesz vele a társulat számára is. Persze furcsa dolog ez, hiszen egyrészt létezik valamilyen folyamatosság Major Tamástól Fodor Tamásig, másrészt viszont ez legalább akkora teher, mint amekkora lehetőség. Ez Az imposztor egy másik előadás, teljesen más korban születik, mint az ősbemutató, így terhet semmiképpen sem raknék Fodor Tamásra azzal kapcsolatban, hogy kik játszották ezt a szerepet korábban – tette hozzá.
A függetlenségét vesztett Lengyelország és a cári Oroszország viszonyával kapcsolatban, az ősbemutató korával, az akkori szovjet megszállással és a darab aktualitásával összefüggésben a rendező elmondta: a darab bizonyos értelemben a színházcsinálásról szól. – Pontosabban arról, hogy miért érdemes színházat csinálni, és mennyire kiszolgáltatott a színház a mindenkori hatalomnak. De a művészet és a hatalom viszonyán túl az egyén és a hatalom kapcsolatát feszegeti – közölte.