A Magyar Színházak XXX. Kisvárdai Fesztiváljának programja már 13 verseny- és 14 meghívott előadásból állt, és szinte mindig telt ház fogadta a társulatokat. Folyamatosan kialakult az a trend, hogy a versenyelőadások a határon túli magyar színházak repertoárjából kerülnek ki, ezenkívül vannak meghívott előadások, amelyek a könnyebb műfajokat képviselik határon innen és túlról egyaránt.
Így minden néző megtalálja a kedvére valót, és nyilván a szervezők azt a célt is elérték ezzel, hogy a város- és környékbeliek szívesen kilendítik magukat megszokott színháznézői komfortzónájukból, és beülnek egy újszerű, szokatlan megoldásokat tartalmazó versenyelőadásra is, amely Balogh Tibor alapos válogatásának köszönhetően új színházi élményt nyújthat számukra, nyitottá teheti őket.
Sokszor és sokan mondták, hogy más helyen legyen ez a fesztivál, X. vagy Y. város is szívesen „átvette” volna, azonban ahogy Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár a záróünnepségen megfogalmazta, nagyon jó helyen van itt a seregszemle, és bízik abban, hogy az ötvenedik fesztiválon is részt vehet vendégként.
Találkozások és párbeszédek, szakmai disputák és workshopok, kiállítások, hallgatói minifesztivál – sorolhatjuk a kísérőprogramokat. Minderről információkat és az előadásokról nap mint nap színikritikákat olvashat a fesztivállátogató a XX. évfolyamába lépett Kisvárdai Lapokban.
Természetesen minden nem lehet tökéletes. Szükség volna a zsinórpadlásra a művészetek házában, reméljük, mihamarabb befejeződik a vár rekonstrukciója, és visszatérhetnek a szabadtéri előadások az eredeti helyszínre, ugyanakkor megmarad az új és unikális teátrumi tér a város szívében, a Bagolyvár udvarában.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Henrik Ibsen Hedda Gabler című darabjával szerepelt a versenyprogramban. Izgalmas és a figyelmet minden elemében lekötő előadás született Keresztes Attila megszokott, tűpontos, koncepciózus rendezésében. Az egész előadást belengi a „halálszag” és a sejtetés.
Ez utóbbi kétirányú: a múltban bekövetkezett eseményeké, valamint a véget jelző tragédiáé. Az ordító csöndek és a zenei effektek hatványozottan fokozzák mindezt (zeneszerző: Boros Csaba). Ibsen drámájáról lévén szó, természetesen a főszereplő egy nő, a gyönyörű Hedda Gabler. Bár az irodalomkritika női Hamletként tartja számon, azonban ebben az előadásban valójában a szeretetlenség, a flegmaság és az utálat femme fatale-ja volt. Gonosz és talán szerelmes is.
Varga Andrea alakításában az önmagával való küzdelem, a boldogtalanság és a ridegség egy pillanatra sem tűnik el, játékában minden pillanatában hitelesen nyilvánul meg végzete, azaz bekövetkező öngyilkossága. A szerep megformálásáért elnyerte a fesztivál legjobb női főszereplő díját.
Papucsférje, Jörgen Tesman (Bartha László Zsolt alakításában) messze nem tudja kielégíteni feleségének semmiféle vágyát, és kétszeresen féltékeny Ejlert Lövborgra (Kádár L. Gellért játékában): feleségének régi szerelme, ráadásul szakmailag is előrébb jutott, megjelent az új könyve. Lövborg korábban ugyan botrányaival hívta fel magára a figyelmet, azonban Hedda szürke kis veréb vetélytársnője, Elvstedné (Kádár Noémi) jó útra térítette, sőt elhódította tőle.
A főhősnő rontása és ármánykodása „sikeres”: lelövik volt szerelmét. Hedda csak a több mint házibarátként megjelenő Brack bíróval kedves. A szerep karakteres megformálója Bíró József, aki életműdíjat kapott a fesztivál záróünnepségén.
A rendezés időnként erőteljesebben rajzol meg néhány jelenetet: Hedda Gabler többször is rálő szórakozásból a bíróra, aztán igen erotikusan enyelegnek egymással. Ugyancsak a bíró balerinaszoknyában érkezik vissza a tivornyázó éjszakából. Jók ezek a szélsőségek, szervesülnek a darabba.
A díszlet ugyancsak egyértelmű jelzésekkel él: a doboztér, azaz a szoba rózsaszín falaival erős kontrasztban áll a középen elhelyezett fekete rózsacsokor, a fekete gyertya (díszlettervező: Szőke Zsuzsi) és a szereplők fekete ruhája (jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias). A kölcsönből származó jólét szimbolikus tárgyán, a zongorán két pisztoly – természetesen mindkettő elsül. Az előadás kezdetén és később is időnként megjelenik Ibsen kivetített képe, és szigorú tekintete a színpadra szegeződik, mintha elszörnyedne művén.
Kisvárda – nomen est omen – egy kis színházvárossá nőtte ki magát, s ez maradjon is így, hogy se kulturális, se oktatási virtuális határvonalat ne kelljen húzni Debrecen, Miskolc, Eger vonalán.
A Magyar Színházak XXX. Kisvárdai Fesztiváljának díjai
A színházi seregszemle szombati zárógáláján Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, Seszták Miklós, a Kárpát-medencei gazdaságélénkítő programok és összehangolt fejlesztési feladatok, valamint turisztikai fejlesztések koordinációjáért felelős kormánybiztos és Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere adta át az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által felajánlott, a szakmai zsűri döntése alapján odaítélt díjakat. A legjobb előadásért járó fődíjat az Újvidéki Színház Borisz Davidovics síremléke című darabja kapta. Életműdíjjal jutalmazták Vidnyánszky Éva nyugalmazott középiskolai tanárt, valamint Bíró József színművészt, a marosvásárhelyi és kolozsvári társulatok tagját. A legjobb társulatnak a Chioggiai csetepaté című előadás bemutatásáért a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat választották, a legjobb színpadi zenéért járó elismerést – a Phaedra című dráma zenéjéért – Bocsárdi Magor vehette át. A legjobb látvány díját a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház által színpadra állított Phaedra kapta. Az Emmi, valamint a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza közös díjai közül a legjobb férfi főszereplő elismerést Mészáros Árpád a Borisz Davidovics síremléke című előadásban nyújtott alakításáért kapta meg, a legjobb női főszereplőnek pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatójában, a Hedda Gablerben szereplő Varga Andreát választották. A legjobb férfi és női mellékszereplők elismeréseit Erdei Gábor és Bandor Éva vette át; előbbi színművész az Alice és a Chioggiai csetepaté című előadásban, míg színésztársát A félkegyelmű című előadásban nyújtott alakításáért jutalmazták. A legígéretesebb tehetségnek alapított Teplánszky-díjat Sebestyén Hunor, a Nagyváradi Szigligeti Színház művésze kapta a Kapufa és öngól című előadásban nyújtott alakításáért. A szakmai zsűri döntése alapján a fesztivál legizgalmasabb színházi kísérletének díjában a Hajnali 4 című előadás színpadra állításáért a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház részesült. Kisvárda polgármesterének elismerését Pál Ferenczi Gyöngyi, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze vihette haza. A közönségdíjat a Komáromi Jókai Színház A félkegyelmű című drámája kapta, a diákzsűri okleveleit pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Augusztus, az Újvidéki Művészeti Akadémia Zabhegyező, illetve a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kar és a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió koprodukciójában bemutatott A tavasz ébredése című előadása érdemelték ki.