Régóta várok valami hasonló krimire, de kissé bajban lettem volna, ha meg kell neveznem, pontosan milyenre is… Talán ilyesmiket mondtam volna: legyen feszes és őrjítően izgalmas a történet; gondosan felépített; csipetnyi humorral, sok történéssel; próbáljuk meg, milyen, ha magyar földön játszódik a regény, magyar nevekkel és mindannyiunk által ismert helyszínekkel, mégsem lesz az egész olyan viszolyogtatóan félresikerült, amivé az efféle amerikai történetek magyar földbe ültetve silányulni szoktak.
Utaljon napjainkra, akár a felismerhetőség szintjén is, mégis legyen jól azonosíthatóan fiktív a történet – de olyan, amely akár meg is történhetne. Szóljon olyasmiről, amire az átlagembernek nincs rálátása, csak a bulvár vagy a filmek szintjén – szivárogjon az az információ! Ja, és ne lehessen letenni.
És akkor itt van Réti László új könyve, a Budapest Boulevard, és nemcsak csípőből megfelel minden elvárásnak, hanem messze túl is teljesíti azokat. Réti László több mint húsz évig dolgozott rendőrként, és bár eleinte csak a kikapcsolódás kedvéért írt, mára elismert szerzővé vált – én legalábbis több olvasói regiszterből érkező emberrel beszéltem, aki nemcsak ismeri a nevét, de a könyveit is olvasta. A lapunknak korábban (2017. december 22.) adott interjúban fontos, érdekes és tanulságos dolgokat mond az alkotás módszertanáról.
„Úgy dolgozom, hogy mindig megírom a hőseim életrajzát másfél-két oldalban. Ez azért jó, mert amikor elkészítem a regény vázlatát – ez az agymunka, megírni már jutalomjáték –, és eljutok egy válaszúthoz, elő tudom venni ezeket az életrajzokat, és akkor számomra teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ő ott ezekkel az előzményekkel a háta mögött mit tenne. Forgatókönyvírás-képzést is végeztem, ami segít felépíteni a megfelelő arányokat, az információ- és cselekményadagolást, hogy harminc oldal után történjen valami, amiért az olvasó nem bírja letenni, és újabb harminc oldalt elolvas. Amit ott tanultam, annak hetven százalékát azelőtt is alkalmaztam, csak nem tudatosan.”
Egyszerűnek tűnik, nem?
Hát nem az. Talán a legnehezebb megcsinálni, és vannak olyan kiadók, filmstúdiók és műhelyek, ahol csapatmunkában lehet csak elvégezni. Réti László viszont megcsinálja, egyedül, kiválóan.
A történetet nem ismertetem, egyrészt hogy ne rontsam el a majdani olvasói örömöt, másrészt mert annyira szövevényes és bonyolult, hogy talán el sem férne ide a leírása, harmadrészt meg azért, mert a tartalom elmesélve sosem ugyanaz, mint a megírt történet – a lényege mégis az, hogy napjainkban létrehoznak egy terrorvédelmi igazgatóságot, amelynek a viszonylag magas költségvetési támogatását a szervezet vezetője úgy véli megindokolhatónak, ha kreál néhány terrorcselekményt, majd azokat dicsőségesen megoldja.
A „terrorcselekmények” a magyar nemzeti jelképek ellen irányulnak (Szabadság-szobor, Feszty-körkép, Hősök tere), megjelenik benne a rendőrség, megjelenik az alvilág, és bemutatkozik az emberi lélek minden sötét bugyra.
Megjelennek a klasszikus krimibeli szereplők (a kiégett rendőr, a rossz útra tért jófiú), a klasszikus krimibeli magánéleti fordulatok (mindenkinek szeretője van, vagy válságban a házassága, párkapcsolata), elhangzanak igen fontos mondatok sok mindenről (nemzetkarakterről, napisajtóról, elitről, bürokráciáról, nőkről, férfiakról, érvényesülésről), viszont a megoldásokban újszerű minden, és a leleplezésekig az olvasó egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy éppen mi történik.
Meg hát… bár ízig-vérig amerikai, mégis ízig-vérig magyar.
Réti László: Budapest Boulevard. Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest, 2018.