Tizenharmadik évadát nyitja meg ma a Kultkikötő. A – nem egészen másfél évtizeddel ezelőtt – színművészeti játszóhelynek és tábornak indult kezdeményezés mára Magyarország leghosszabb összművészeti fesztiváljává nőtte ki magát. Több mint kétszáz koncerttel és színházi előadással várják a közönséget a három ismert helyszínen, Balatonföldváron, Balatonbogláron és Balatonfenyvesen, illetve idén csatlakozik a badacsonyi FrissTerasz is. A programok egész nyáron át várják a kultúrára fogékony érdeklődőket.
Az idei évad nyitó előadása egy igazi kuriózum. Ma este 21 órától lapunk munkatársa, Pál Dániel Levente Anyám, a nyolcadik kerület! című kortárs monodrámájának ősbemutatójával startol a Kultkikötő Balatonbogláron. Az ezerarcú kerület változatos történeteit olvasóink már ismerhetik a lapunkban, illetve hétvégi mellékletünkben megjelent folytatásokból, tavaly pedig már kötetbe gyűjtve is kézbe vehették Az Úr Nyolcadik Kerülete címen. A könyv nyomán készült előadást Znamenák István rendezi, a főszerepet pedig Vida Péter színművész alakítja.
A történet szerint „Él egy fiú a nyolcadik kerület közepén. Nem túl okos, de a szíve nagy. Nem tudni, hány éves, de nem is nagyon öregszik. Ahogy benne az értelem, úgy állt meg körülötte az idő. Anyujával lakik egy lakásban. Meg egy káddal. Egy mindenre alkalmas káddal. Lehet abban álmodozni, utazni, képzelegni, aludni, félni, elbújni, és bizony még fürdeni is. Irigylik is a szomszédok a kádat, nekik erre nem telik, kitalálnak hát mindent, hogy kéredzkedhetnének át – legalább egyszer ebben a nyomorult életben kipróbálni, milyen is a dolce vita. Róluk szól ez a monoKRÓM KÁDráma… na meg persze erkölcsről, felnövésről, szegénységről és nem utolsósorban az életről és a halálról.”
Közeli családtagok, barátok, kollégák részesültek abban a szerencsében, hogy meghívót kaptak a darab munkabemutatójára. Nem kritikát, még csak méltatást sem szeretnék most írni, csak szeretném felhívni a darab eljövendő közönségének figyelmét arra, hogy mire számíthat. Lelkileg. Hangulatilag.
Ennek a monodrámának olyan erős és töretlen a hangulati íve, amilyet rég nem tapasztaltam. És Vida Péter hangja, mozdulatai, arcjátéka olyan szinten magára vonja a figyelmet, hogy megszűnik a valós tér, és ott érezzük magunkat a sokadik emeleti körfolyosó nyomasztó légkörű kis lakásában, később a nem kevésbé nyomasztó utcán és végül az egy szóval nem is jellemezhető bérházi udvaron.
Hosszú ideig hangosan és szívből nevetünk, aztán már csendesebben, majdhogynem kínosan – aztán már nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, és a végén… majd meglátják.
„Nem is tudom, hogy van-e még olyan hely, ami ennyire sokféleképpen különbözik: egyszerre szép és csúnya, szakrális és pogány, megható és profán – és még nagyon hosszan lehetne sorolni az ellentéteket” – mondta Vida Péter a darab kapcsán.
Pál Dániel Levente pedig, aki maga is a kerület lakója, így nyilatkozik a történetek helyszínéről: „Józsefváros Budapest nyolcadik kerülete. Nem a Palotanegyed, hanem a Nagykörút túlsó oldala, a város és a zóna határa, sok itt ragadt vagy ide sodródott emberrel és sorssal. Élnek itt az őslakos magyarok és cigányok mellett törökök, kínaiak, vietnamiak, arabok, afrikaiak, cserediákok, öreg forradalmárok, házfoglalók, háborús menekültek, piti és nagystílű gengszterek, s vagy egy tucat vallás és szekta aktív hívei. Itt van elszórva pár négyzetkilométeren minden, ami a mi régi és ami a mi új Európánk.”
A Kultkikötő programjairól információk a www.kultkikoto.hu oldalon érhetők el.