Digit/Klasszik 2. – nyomatok címmel látható májusban a Magyar Grafikusművészek Szövetsége és a Magyar Grafikáért Alapítvány kiállítása a grafikahónap részeként a Vízivárosi Galériában. A kiállító művészek: Bányai Anna, Bodor Anikó, Butak András, Damó István, Éles Bulcsú, Győrffy Sándor, Haász Ágnes, Kádár Katalin, Kiss Zoltán, Kovács Péter Balázs, Luzsicza Árpád, Magén István, Oberfrank Luca, Olajos György, Péli Mandula, Rába Judit, Sóváradi Valéria, Stefanovits Péter, Szőnyi Krisztina, Varga Zsófia és Végvári Beatrix.
A tárlat szakmai seregszemle, egyben szakmai ünnep is: a kiállított munkák mind a Váci Országos Grafikai Műhelyben (Nalors Grafika Kft.), frissen készültek. A műhely és a grafikusszövetség jó kapcsolatot ápol egymással, és szerencsére a Magyar Művészeti Akadémia, illetve a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja, hogy minél több fiatal művész sajátíthassa el – illetve idősebb művész gyakorolhassa tovább – az olyan, csak komoly infrastruktúrájú műhelyekben elhelyezhető és működtethető gépek használatát, mint a villanymotoros kőnyomógép, a szitanyomó vagy az ofszetnyomó.
Mint az eddigiekből nyilván kiderült az olvasónak, ez a tárlat elsősorban a szakmabeliek (gyűjtőket és kurátorokat is beleértve) érdeklődésére tarthat számot, nekik viszont tanulságos és örömteli élmény – több 30 év alatti grafikus is szerepel a kiállításon, kihalás nem fenyegeti a szakmát. Révész Emese művészettörténész is műhelyjáró emberként szólt műhelyjáró emberekhez, amikor műhely és műterem eltérő funkcióját és hangulatát próbálta megragadni – a kézművesség, a tekhné istene jár a műhelyben – fogalmazott.
Pár mondatban a munkákról: stiláris, formai, anyagkezelési, vonalvezetési, hatáslélektani kísérleteket látunk. Van itt minden, amit csak el lehet képzelni: kalligrafikus, expresszív, absztrakt, szimbolikus munkák. Pár mű hordoz némi humort, Luzsicza Árpádé (Táj pirossal és Táj barnával) abszurdot, Kovács Péter Balázsé (Viszony V. és Viszony VI.) tragikomikumot, Damó Istváné (Násztánc I. és Násztánc II.) pedig valami pajzán groteszkséget. Oberfrank Luca Lux alterna II.-je más hangulat, megnyugtató elégikusságot sugároz, ahogy Ligeti György kórusművének kottaképe az oldalra dőlt hangjegyeivel szépen lehömpölyög vagy lepotyog valahová. Öröm látni Varga Zsófia ismerős munkáit, Titkos kert sorozatát már volt alkalmam lapunkban méltatni.
Ez a tárlat az útkeresésről szól, mind gondolati, mind technikai értelemben. Annak, aki képgrafikai eljárásokkal foglalkozik, ott a helye.
A kiállítás május 29-ig tekinthető meg a II. kerületi Vízivárosi Galériában.