Már a könyv borítója is telitalálat: a vibráló színek, a kusza formák nagyon jól kifejezik a mértéktelen és kontroll nélküli internethasználat legfőbb hátulütőit, az elidegenítő és zavart keltő hatást.
A világháló használata a mindennapokban ma már elengedhetetlen, hiszen nemcsak hasznos és friss információkhoz juthatunk a böngészés során, de távol élő rokonainkkal, barátainkkal is így tarthatjuk a legkönnyebben a kapcsolatot, sőt már nagyon sok állásra is csak a neten keresztül lehet jelentkezni.
Emiatt már a legidősebb korosztály, az úgynevezett veteránok és az 1946–64 közötti babyboom korszak szülöttei is egyre inkább elsajátítják az alapvető számítógépes készségeket, sőt már nagyon gyakori az is, hogy idősotthonokban, nyugdíjasklubokban is rendszeresen szerveznek számítógépes alaptanfolyamokat.
A fiatalabbak, az Y- és a Z- generáció tagjai ugyanakkor a másik végletet jelentik: ők már a számítógéppel együtt nőttek fel, kiskoruktól kezdve együtt éltek a technika legújabb vívmányaival, elképzelni sem tudják az életüket nélkülük. Ennél is szélsőségesebb a 2010 után született alfa-generáció helyzete, számukra ugyanis a hálózati kapcsolatok viszonyrendszere már születésüktől kezdve nagyon meghatározó. Így különböző kutatások szerint a 2010 után született gyerekek „ügyesebbek, gazdagabbak, egészségesebbek és magányosabbak lesznek”, mint idősebb társaik, „hálózati kapcsolatokban fognak állni egymással, de egykék lesznek és egyedül fognak élni is”.
Felmerül a kérdés: milyen felelőssége van a szülőknek, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a gyermekek számára az interneten található hasznos és friss tudásanyag megszerzése, a pihentető szórakozás, kapcsolattartás és napi többórás, észszerű cél nélküli internethasználat, függőség között? A szerző jól áttekinthetően listázza a gyermekekre leselkedő veszélyeket: az online függőségen kívül a kiközösítés, zaklatás, online shaming lehetőségét, valamint azt, hogy a szülő így nem tudja kontrollálni, kivel kerül a gyermek kapcsolatba, aki így akár zaklatók, pedofilok hálójába is kerülhet. És egy másik problémát is felvet a könyv: a világháló társadalmi, szociológiai hatásait, amelyre szintén gondolnunk kell.
Freund Tamás agykutató nem véletlenül nyilatkozta néhány éve, hogy agyunk nem képes alkalmazkodni a rá zúduló hatalmas információmennyiséghez, ez a robbanás ugyanis alig száz év alatt zajlott le, ami nem elegendő a biológiai adaptációhoz. És mivel biológiailag nem tudunk alkalmazkodni, sokkal tudatosabbnak kell lennünk, hogy tisztában legyünk azzal a jelentős kárral, amit az online világ okozhat, ha nem kezeljük tudatosan.
Dr. Rodé Magdolna könyve azonban nemcsak hasznos dolgokra hívja fel a figyelmet, hanem mindezeken túl lebilincselő olvasmány is: olyan érdekességeket ismerhetünk meg belőle, mint amilyen például a Flike nevű elektromos drónbicikli, amelyet egy miskolci csapat fejlesztett ki vagy éppen az Alföldi István által „kobotoknak” nevezett kooperatív robotok, amelyek az ember és a gép együttműködésére épülnek. A Virtuális rabszolgaság mindenkinek ajánlott, aki egy szórakoztató könyvön keresztül szeretné megismerni a felelős internethasználat főbb ismérveit.
Dr. Rodé Magdolna: Virtuális rabszolgaság. Kolor Optika Bt., 2018.