Amikor 1979-ben II. János Pál pápa Írországban járt, a lakosság 93 százaléka vallotta magát katolikusnak, az egyházfő szabadtéri miséjén pedig az ír lakosság több mint fele vett részt.
A mostani, 39 évvel későbbi pápalátogatáson szerényebb számokat említenek a szervezők. II. János Pál a knocki Mária-szentélynél tett látogatását akkoriban félmillióan nézték meg, a jövő hétre 45 ezer helyfoglalást regisztráltak; ennek többszöröse lesz a valódi létszám, de a félmilliót biztosan nem érik el. A dublini pápai szentmisére félmilliós tömeget várnak.
Idén a 16–29 éveseknek csupán az 54 százaléka válaszolt úgy, hogy bármilyen kapcsolata van az egyházzal, a 4,5 milliós lakosság 78 százaléka katolikus, a második legnagyobb közösség – tízszázaléknyi ír tartozik ide – pedig az ateistáké. Dublin bizonyos negyedeiben mindössze a lakosság két százaléka jár templomba.
Az utolsó – és egyben első – írországi pápalátogatás óta az egykor mélyen katolikus országban engedélyezték a válást, az azonos neműek közötti házasságot, s a közeljövőben várhatóan kikerül az alkotmányból az istenkáromlás elvetése.
„Ezen kitétel elhagyása nyílt üzenet a világnak, miszerint az istenkáromlás bűncselekménnyé nyilvánítása nem tükrözi az ír értékrendet, és nem gondoljuk úgy, hogy ilyen jogszabályoknak létezniük kellene” – mondta az októberi népszavazásról Charlie Flanagan igazság- és egyenlőségügyi miniszter. Az istenkáromlásról júniusban Ferenc pápa azt mondta, az az „egyetlen megbocsáthatatlan bűn, mert a szív megátalkodottságával kezdődik Isten kegyelme iránt”.
„Őszintén szólva ma sokkal izgalmasabb és nagyobb kihívást rejtő feladat papnak lenni Írországban, mint korábban, amikor mindenki azért tett valamit, mert az egyház így rendelkezett. Ezek az idők rég elmúltak” – nyilatkozta Martin a brit Guardian napilapnak. Ez abból is kiderül, hogy a pápa mire számíthat, mikor a katolicizmus egykori legerősebb bástyájának számító országba látogat. Foglalkoznia kell a gyermekek bántalmazásával a szigeten, amelyek a különböző egyházi személyekhez és intézményekhez köthetők, és alkalmanként emberöltőnyi idő telt el a visszaélések óta.
Ugyancsak téma lesz a homoszexuális közösség jogainak helyzete, valamint a nők szerepe az egyházban. A pápa találkozón vesz részt a családokkal, várhatóan ott fognak előkerülni ezek a kérdések. Ugyanakkor arra is számítani lehet, hogy az egynemű párok házasságának ügye előkerül Leo Varadkar miniszterelnök és Ferenc pápa találkozóján.
Az ír sajtó is az indiai származású, nyíltan homoszexuális politikai vezető személyét tartja a megváltozott Írország szimbólumának, aki saját magát egyenlő politikai tárgyalópartnernek tartja, mikor a pápával tárgyal fontos kérdésekről, s nem az egyház tagjának. A gyermek- és ifjúságügyi miniszter, Katherine Zappone úgyszintén a homoszexuális párok házasságának ügyét kívánja megbeszélni a pápával. Ő volt az első, nyíltan leszbikus miniszter Írországban, Josepha Madigan kulturális miniszter pedig azt tervezi, ha lehetősége lesz rá, arra fogja kérni a pápát, hogy engedélyezze a papoknak a nősülést.
Nem tudni, lesz-e esélye bármelyiküknek is szót váltani a katolikus egyházfővel, a pápalátogatás összesen 36 órát fog felölelni, az ír kormány tagjai pedig csak a dublini kastélyban tartott fogadáson kerülnek a pápa közelébe.
Martin úgy vélte, bár más szervezetek is érintettek a gyermekek elleni szexuális visszaélések ügyében, a katolikus egyház „modellként tud szerepelni, miként tudja vállalni egy nemzetközi szervezet a felelősségét, s lehet Isten segítségével a gyógyítás eszközévé. Ferenc pápa az az ember, aki ezen az úton el tud vezetni minket” – mondta az interjúban az ír érsek.
Egy felmérés szerint az írek 62 százaléka támogatja, hogy nőket is pappá lehessen szentelni, s 55 százalékuk véli úgy, hogy az egyház nem bánik egyenlően a férfiakkal és a nőkkel.