Legutóbb, még két hete sincs, börtönlázadást robbantottak ki az egyik kijevi vizsgálati fogházban az extornádósok. Elbarikádozták magukat, késsel, kalapáccsal, baltával rontottak neki a lázadásuk leverésére kivezényelt kommandósoknak. Benzinnel locsolták le és gyújtották fel a nemzeti gárdistákat, egyikőjük súlyos égési sérülésekkel kórházba is került, de még házilag készített robbanószerkezeteket is bevetettek. Most a hatóságok különválasztották, más-más büntetés-végrehajtási intézetbe vitték őket, hogy ne érintkezhessenek egymással.
Történetük 2014 elején kezdődött, akkor még Sahtarszk néven, de miután olyan hírek keltek szárnyra, hogy tagjaik törvényenkívüliként garázdálkodnak a donbászi régióban, Arszen Avakov belügyminiszter feloszlatta őket, s nem sokkal később megalakult a Tornádó, zömében az említett alakulat tagjaiból. Ahogy mondani szokás, a vér nem válik vízzé, a tagok többsége ott folytatta, ahol korábban abbahagyta.
Avakov 2015. június 18-án a Tornádót is kénytelen volt feloszlatni. Előző nap vették őrizetbe Ruszlan Oniscsenkót, az osztag parancsnokát és több katonáját. A letartóztatások folyamatossá váltak és egészen 2016 tavaszáig tartottak. Volt, akivel végeztek is az akció során, mert fegyveresen ellenállt.
A tornádósok pere 2015 őszén kezdődött. Bűnlajstromuk kimeríthetetlen: nemi erőszak, fajtalankodás, emberrablások sora, durva kínzások és csonkítások, zsarolási ügyek, fegyveres rablások, civil ártatlanok meggyilkolása. Volt, aki bérgyilkosnak állt, az alvilágnak dolgozott. Felmerül a kérdés, ha a békés donbászi lakosokat ilyen terrorban tartották, hogyan bánhattak az ellenséggel, amikor mondjuk egy donyecki lázadó került a kezükre.
Oniscsenkót 2017 áprilisában 11 évi szabadságvesztésre ítélték, helyettese, Mikola Cukur 9 évet kapott, s a többieket is 8-tól 11 évig terjedő börtönre ítélték. A vádlottak padjára kerülő 13 volt katonából 11-et ítéltek el jogerősen, de rossz magaviseletük miatt sokaknál azóta már meg is duplázódott a kiszabott büntetés, merthogy a rácsok mögött sem hagytak fel a kegyetlenkedéssel. De már a tárgyalások is sokszor botrányba fulladtak.
Megesett, hogy egy nőt – akit a gyanú szerint megerőszakoltak a háborús övezetben – nyíltan megfenyegettek, hogy amint szabadulnak, megölik, közben pedig fekáliát öntöttek rá és az ügyészre is. Volt, hogy Oniscsenkót és a leginkább dühöngőket több tárgyalásról is kitiltották.
Közben arra kérték a hozzájuk hasonló alakulatok nacionalista aktivistáit, hogy erővel induljanak a kiszabadításukra. Támogatóik többször is blokád alá vették a bíróságot és a vizsgálati fogházat, megpróbáltak betörni oda, útját állni az őket szállító konvojnak. Tárgyalásaik, szállításuk elképesztő biztonsági óvintézkedéseket követelt és követel ma is.
Tavaly januárban Makszim Hlebov, alias Achilles nevű harcosuk szállítás közben levágta a saját fülét, és megcsonkított testrészét a kísérői elé dobta, egyikőjük el is ájult a látványtól. Másik harcosuk, Illja Holod tavaly áprilisban séta közben úgy megverte fogolytársát, hogy annak betört a koponyája, ami után belehalt a brutális bántalmazásba. Cellatársaikat állandó zaklatásban tartják, a zsarolás és a megfélemlítés megszokott dolog tőlük.
Ugyanakkor az is megdöbbentő, hogy miként kerülhetett be hozzájuk szúrófegyver, robbanószerkezet vagy éppen telefonkészülék, amivel fel is vették a lázadásukat, élő adásban közvetítve az interneten, azt kérve, hogy a hozzájuk hasonló radikálisok siessenek a segítségükre. Larisza Szargan ügyészségi szóvivő a lázadásuk leverése után elmondta, a cellájukban sok pénzre, márkás italokra, dohányra bukkantak…
Nyilván voltak segítőik, a lukjanivszki fogház két biztonsági őrét azonnal előállították. Arszen Avakov belügyminiszter, a Tornádó megálmodója hallgat. A baj csak az, hogy a tornádósok nincsenek egyedül. Ukrajnában számtalan ilyen szabadcsapat alakult, de valójában ők egész más harcot vívnak.