Az INF-megállapodás, vagyis a közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hosszú éveken át zajló tárgyalássorozat eredménye. Az egyezményt még Jimmy Carter amerikai elnök adminisztrációja idején kezdték el kidolgozni 1980-ban, majd utódja, Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov szovjet vezető írta alá 1987-ben, és a rákövetkező évben lépett életbe.
A szerződés földi indítású hagyományos és nukleáris robbanófejekkel felszerelt, közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákról rendelkezett, meghatározva a robbanófejek számát és a rakéták hatótávolságának nagyságát. Az ambiciózus paktum végső célja ugyanakkor az volt, hogy a nukleáris fegyverek célba juttatását szolgáló rendszerek egész osztályát felszámolja.
A The New York Times múlt pénteken szellőztette meg, hogy Donald Trump egyik legfőbb bizalmi embere, a harciasságáról ismert, és tömött bajusza miatt a liberális sajtóban gyakran kipécézett John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó azért utazik Moszkvába, hogy közölje Szergej Lavrov külügyminiszterrel: Washington felmondja az INF-szerződést. A hír igaznak bizonyult: egy nappal később maga az amerikai elnök erősítette ezt meg, arra hivatkozva, hogy Moszkva hosszú ideje megsérti annak feltételeit. A bejelentést általános rosszallással fogadta a nemzetközi közösség, felróva az amerikai elnöknek, hogy egy olyan szerződésnek int búcsút, amely mérföldkőnek számított a hidegháború lezárásában.
A NATO-tagországok szintén élesen bírálták Washingtont: egyedül Nagy-Britannia és Lengyelország biztosította támogatásáról az amerikai lépést. Az általános tiltakozásban egyébként nincs semmi meglepő: az INF-szerződést mindig is óriási sikernek tartották Európában, mégpedig éppen azért, mert az európai országok voltak a paktum legnagyobb nyertesei. (Az egyezmény a nagy hatótávolságú, Amerika elérésére is képes interkontinentális rakétákra nem terjed ki.)
A Foreign Policy amerikai külpolitikai magazin portáljának elemzése szerint azonban Trump érvelése helytálló: Oroszország valóban többször megsértette az INF-egyezmény feltételeit, a legfigyelemreméltóbb szerződésszegés pedig az SSC–8 rakétavédelmi rendszer kifejlesztése volt, amelyre 2014-ben derült fény. Az SSC–8-asok ugyanis könnyedén elérhetik Bécset, Prágát, de még Berlint is, amennyiben az orosz–kazah határhoz közeli Dombarovszkij rakétabázisról lövik ki őket.
Elemzők arra figyelmeztettek, hogy amennyiben az Egyesült Államok hivatalosan is visszavonul a szerződésből, Moszkva jogilag mentes mindenfajta kötelezettségtől. Mások viszont amellett érvelnek, hogy ennek nincs jelentősége, hiszen Oroszország a 2000-es évek óta egyre nagyobb ütemben próbálja haderejét a korábbi Szovjetunió fegyveres erejének szintjére felfejleszteni, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi jogot.
A Trump-adminisztráció döntését egyébként az is alátámasztja, hogy az INF-szerződés teljességgel figyelmen kívül hagyja a kínai hadsereg rohamos fejlődését. Miközben a dokumentum az Egyesült Államokat korlátozza a távol-keleti országgal szembeni fegyverkezésben, Peking a nemzetközi jog megsértése nélkül fejleszthetett ki közepes hatótávolságú fegyvereket.
Vlagyimir Putyin azt közölte: Moszkva kénytelen lesz célba venni azokat az európai országokat, amelyek közepes és rövid hatótávolságú amerikai rakétákat fogadnak be. „Ha az USA kivonul az INF-megállapodásból, a legfőbb kérdés az lesz, hogy mit tesz majd az újonnan hozzáférhető rakétákkal. Ha Európába szállítják őket, akkor a válaszunknak természetesen tükröznie kell ezt” – mondta az orosz elnök.
Moszkva az idén nyáron szintén az egyezmény megsértésével vádolta Washingtont, úgy vélve: a romániai és lengyelországi rakétavédelmi bázisaik alkalmasak lehetnek az INF-et megsértő Tomahawk robotrepülőgépek indítására. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a napokban azt mondta: nem hiszi, hogy az orosz fenyegetés új amerikai rakéták európai telepítésével járna.