Szeptember közepén semmisült meg a Szaturnusz (képünkön) légkörében a Cassini, az amerikai (NASA) és az európai űrügynökség (ESA) űrszondája, és ezzel befejeződött az emberiség egyik legjelentősebb műholdas küldetése.
A 2125 kilogrammos szonda a gázbolygó atmoszférájában a sűrűbb rétegekbe merülve meteorként felizzott és darabjaira hullott. A NASA kutatói a megsemmisítéssel akadályozták meg, hogy az űrszonda földi élettel szennyezze be például a Szaturnusz valamelyik holdját. (A Cassini – fedélzetén az európai Huygens leszállóegységgel – 1997-es indítását követően 2004 nyarán érkezett a Szaturnuszhoz, ekkor állt a bolygó körüli pályára.
A Huygens 2005 januárjában szállt le a Szaturnusz legnagyobb – egyben a Naprendszer második legnagyobb – holdja, a Titan felszínére.) Februárban tették közzé, hogy a Trappist–1 névre keresztelt csillag körül összesen hét bolygó kering, ezek közül több a lakható zónán belül helyezkedik el, vagyis akár folyékony víz is lehet a felszínükön. A kutatók a rendszer valószínű korát 5,4 és 9,8 milliárd évre becsülték.
Az Albert Einstein általános relativitáselméletét igazoló, két fekete lyuk összeolvadása okozta gravitációs hullámot elsőként 2015 szeptemberében, másodszor 2015 karácsonyának második napján észlelte az amerikai LIGO obszervatórium két detektora. Az ötödik észlelést idén októberben jelentették be: két neutroncsillag ütközése során keletkezett gravitációs hullámokat figyeltek meg. A legújabb felfedezéssel a gravitációs hullámok mellett már optikailag megfigyelhető jeleket is detektáltak, ami a „többcsatornás csillagászat” megszületését jelenti.
A tudomány jelenlegi állása szerint a Homo sapiens mintegy kétszázezer éve, Afrika keleti oldalán alakulhatott ki, de ennek ellentmondani látszik egy marokkói lelet: egy háromszázezer évesre becsült fosszília, amely a jelek szerint Homo sapiens-maradvány.
Vagyis a modern ember az eddigi ismereteinknél százezer évvel korábban, a kontinens egy teljesen más részén alakulhatott ki. A leletet az 1960-as években, Marrákestől nyugatra találták meg, de most új módszerekkel is megvizsgálták, és sokkal régebbinek bizonyult, mint azt felfedezésekor becsülték. A lelet három fiatal felnőtt, egy kamasz és egy kisgyerek csontjaiból áll.
Ősi Attila paleontológus sem pihent: egyedülálló késő kréta kori leletet talált a Bakonyban. Bár csak egyetlen fogról van szó, ez olyan dinoszauruszcsoport maradványa, amelyet eddig nem ismertünk a kontinensről ebből az időszakból.
A lelet arra utal, hogy a Sauropodák csoportja végig jelen volt a kréta időszaki Európában, pusztán a maradványaik őrződtek meg rendkívül ritkán. Az Antarktisz-félszigetről július közepén levált hatalmas jégtömb, az A68 szeptemberre már 18 kilométerre távolodott el.
Az 5800 négyzetkilométeres jégtömb tovább sodródik észak felé, majd belekerül a sarkvidék körüli viharzónába, amely keleti irányba téríti el, ahogyan hasonló esetekben is történt. A tengerből 30 méterre kiemelkedő, több mint ezer gigatonnás A68 a negyedik legnagyobb jéghegy, amelyet valaha megfigyeltek. Víztartalma öt évig fedezné a világ teljes vízfogyasztását.
A jéghegy leválását is a klímaváltozással magyarázzák, ezért lenne fontos, hogy az emberiség tegyen végre valamit az általa okozott jelenség ellen. Erre szolgálna a párizsi klímaegyezmény, amelyhez a világ szinte valamennyi állama csatlakozott. Az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen ország a Földön, amely nem kíván részt venni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kezelésében; Donald Trump elnök július elsején rúgta fel a megállapodást.