Kétszáznyolcvan karakter. A Twitter nevű, világszerte legaktívabb közösségi hálózatnak számító mikroblogon pontosan ennyi áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy adott felhasználó megfogalmazza az általa közvetíteni szándékozott üzenetet a nyilvánosságnak vagy éppen egy konkrét személynek. A médiafelületet elsősorban tehát az különbözteti meg a klasszikus blogoktól, hogy egy adott tartalom előállítása nem igényel különösebb idő- és energiabefektetést, hiszen a korlátozott karakterszám éppen azt a célt szolgálja, hogy a lehető legtömörebben fogalmazzuk meg a közlésre érdemesnek tartott üzenetet.
Mindez persze egy csapásra meghozta a népszerűséget a Twitternek, ugyanakkor minden jel arra utal, hogy a közösségi hálózat alkotói által megfogalmazott célokon túl – egyfajta mellékhatásként – a mikroblog napjainkra nem csupán a nemzetközi kapcsolatok rendszerének első számú kommunikációs felületévé vált, de egyúttal a diplomácia, illetve az országok közötti kétoldalú kapcsolatok alakításában is komoly szerepe van.
Olyannyira, hogy egy 2018-as kutatás szerint az ENSZ 193 tagállamából mindössze hat ország nem jelentkezik hivatalos felülettel a mikroblogon, emellett a világ vezetői és magas rangú tisztviselői napi rendszerességgel tweetelnek – ezzel pedig örökre átírták a szigorúan kodifikált szabályok mentén szerveződő diplomácia diskurzusát.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a „twiplomácia” virágkorát éri. Erre a legutóbbi példát Justin Trudeau kanadai miniszterelnök (képünkön) adminisztrációja szolgáltatta, amikor is egy rutinszerű tweettel sikerült mélypontra taszítania a szaúdi–kanadai kapcsolatokat. A rijádi kanadai nagykövetség ugyanis a Twitter-oldalára feltett üzenetben azt írta: nagyon aggódik a közel-keleti országban az emberi jogi aktivistákat ért újabb őrizetbe vételi hullám miatt, egyúttal felszólította a helyi hatóságokat, hogy azonnal engedjenek szabadon minden békés emberi jogi aktivistát.
Szaúd-Arábia azonban ezt a belügyekbe való beavatkozásként értelmezte, és első lépésként kiutasította Kanada Rijádba akkreditált nagykövetét, majd a két ország közti kereskedelmi kapcsolatok számos szegmensét is befagyasztotta. Nem egyedülálló eset az elmúlt években, elemzők és kommunikációkutatók azonban éppen ezen ügy kapcsán vetették fel először komolyabban a kérdést, hogy a Twitter vajon hasznos eszköznek vagy kegyetlen médiumnak tekinthető a diplomácia világában. A kérdésre maga Trudeau adta meg a választ, aki a minap közölte: kormánya továbbra is használni fogja mind a Twittert, mind a többi közösségi médiaplatformot a nemzetközi kapcsolatok kezelésére.
A szakértők nagy része mindazonáltal egyetért abban, hogy a Twitter által megkövetelt korlátok rendkívül rossz irányba taszíthatják a hivatalos kommunikációt: a 280 karakter ugyanis elvárja az egyszerű, sokszor pontatlan, árnyalatokat nélkülöző, részletekbe nem bocsátkozó megfogalmazást, ez pedig semmi jóra nem vezethet a nemzetközi kapcsolatok terén.
Elemzők egy másik figyelemre méltó aspektusra is felhívták a figyelmet, méghozzá a nyilvánosság erejére, a mikroblogon közzétett bejegyzéseknek ugyanis többféle befogadóval kell számolniuk: az üzeneteknek ugyanis van egy hazai közönsége (Trudeau esetében a kanadai állampolgárok, a potenciális szavazók) és van egy nemzetközi színtér (más országok vezetői és állampolgárait), de nem szabad megfeledkezni a két ország közötti kommunikációról sem.
Az Ottawa és Rijád között fellobbant kétoldalú konfliktus tehát kiváló bizonyítéka annak, hogy míg a Trudeau-adminisztráció – minden bizonnyal – az emberi jogokért való kiállásával a világ nagy részében pozitív benyomást keltett, addig az üzenet egzakt célpontja sértésként értelmezte azt. Elemzők szerint a tweetek nyilvános jellege azt is eredményezheti, hogy a reakció is vehemensebb lesz: elképzelhető tehát, hogy Szaúd-Arábia mérsékeltebben reagált volna az esetre, ha a kanadai kormány aggodalmairól egy, a rijádi külügyminisztériumnak címzett – nem nyilvános – levélből értesül.
A közösségi médián zajló politizálás koronázatlan királya azonban kétséget kizáróan Donald Trump, aki egyébként a Twiplomacy nevű kutatóintézet szerint a világ legbefolyásosabb és legtöbb követővel rendelkező politikusa a Twitteren. Az amerikai elnöknek jelenleg csaknem 54 millió követője van, ezzel magabiztosan maga mögé utasít mindenki mást: Trumpot Ferenc pápa kilencnyelvű fiókja követi, a világ vezetői közül pedig – meglepő módon – Narendra Modi indiai kormányfő 43 és fél millió követővel.
Trump több szempontból is úttörő a Twitteren, az amerikai elnök ugyanis a Fehér Ház hivatalos csatornáit megkerülve számtalanszor a mikroblogon jelenti be az egész világot érintő döntéseit. Másrészt az Egyesült Államok diplomáciájának tónusa is alapos változáson ment át Trump hivatalba lépése óta, az elnök ugyanis nem riad vissza más országok vezetőinek sértegetésétől sem: gondoljunk csak arra, amikor Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt kis dagadt rakétaembernek nevezve intette nyugalomra, vagy amikor Bassár el-Aszad szíriai elnököt gázzal gyilkoló állatként jellemezte.