Nagyon közel járok már, szinte érzem Róma illatát. Minden útjelző azt mutatja, merre van az örök város, egymástól kissé eltérő számokkal, de ez errefelé nem meglepő. Az a lényeg, hogy minden számítás szerint egy napnyi biciklizéssel elérhető Róma Tarquiniából.
Az ide vezető úton összetalálkoztam öt kerékpárossal, akikkel jó 30 kilométert mentem, kimerítve minden olasztudásomat, megpróbálva elmesélni eddigi kalandjaimat.
Aztán azt ajánlották, menjek a via Aurelián, amely esőben szörnyű, de száraz időben teljesen használható. Holnap reggel derül ki, leszek-e olyan kalandvágyó, hogy észak felé közelítsem meg Rómát, vagy biztosra megyek, s a via Aurelián haladok.
Az mindenesetre sokat jelent, hogy ez utóbbi konkrétan bevezet a Vatikánba.
Tarquinia pedig egy olyan gyöngyszem, amelyet jobb nem kihagyni.
Régi etruszk város, temetője a világörökség része, strandja pedig olyan, mint errefelé az összes, annyi kivétellel, hogy ma teljesen üres volt.
Ez a 25 fok még kevés a fürdéshez az olaszok számára, pedig semmi baj nem volt a vízzel.
Holnap igyekszem korán elindulni, hogy ne az utolsó pillanatra hagyjam a megérkezést.
Relive ‘Út Róma felé 10’
A kilencedik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A nyolcadik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A hatodik és hetedik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
Az ötödik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A negyedik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A harmadik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A második nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
Az első nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.