Hivatalos látogatásra érkezik szerdán Sebastian Kurz Moszkvába, a vizitről kiadott szűkszavú közlemény szerint azzal a céllal, hogy a kancellári posztot tavaly december óta betöltő osztrák politikus személyesen tárgyaljon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a két ország kereskedelmi, gazdasági, energiaügyi és humanitárius ügyeket érintő kapcsolatának továbbfejlesztéséről.
Nem sokkal korábban, január végén Charles Michel belga miniszterelnök töltött három napot az orosz elnök és Dmitrij Medvegyev kormányfő vendégségében, a két ország közötti „párbeszéd újjáélesztésének érdekében”, ezen túlmenően azonban a nyilvánosság nem tudott meg sokkal többet a találkozókról, azt leszámítva, hogy a felek olyan nemzetközi ügyeket is megvitattak, mint az észak-koreai és a szíriai konfliktus.
Egyébként azóta, hogy az Európai Unió 2014 májusától kezdve több lépésben szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben a Krím félsziget annektálása, illetve Ukrajna destabilizálása miatt, ez volt az első alkalom, hogy a belga kormányfő az orosz fővárosba látogatott. Az unió vezetői közül azonban nem az első, hiszen Olaszország, Luxemburg, Csehország és Málta miniszterelnökei már megfordultak Moszkvában, ahogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök is 2014 januárjában és 2016 februárjában, egyedüliként kiváltva a nemzetközi közösség nemtetszését.
A sor ráadásul nem teljes, a várakozások szerint május 24-én ugyanis Emmanuel Macron francia államfő is Moszkvába utazik, hogy viszonozza Vlagyimir Putyin tavaly májusban tett párizsi vizitjét. Macron diplomáciai körökben jellemzően olyan politikusként van meghatározva, aki a nyitott kapuk elvét követve mindenkivel hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni – még az ukrajnai helyzet miatt hosszú ideig burokba zárt orosz elnökkel is. Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter egyébként tegnap is éppen Moszkvában tárgyalt orosz kollégájával, igaz, nem a kétoldalú kapcsolatokról, hanem a szíriai helyzetről.
Való igaz, hogy a nyugati országoknak az elmúlt években a Moszkvához fűződő viszonyát elsősorban a szíriai, illetve más nemzetközi ügyekben való együttműködés határozta meg. Az utóbbi időszakban azonban van egy olyan jellegű várakozás, hogy a márciusban megrendezendő oroszországi elnökválasztás után Vlagyimir Putyin és a nemzetközi közösség egyaránt megpróbálna elmozdulni valamerre az évek óta tartó fagyos patthelyzetből, amely mindkét fél gazdaságát érzékenyen érinti – magyarázta lapunknak Deák András, az MTA Világgazdasági Intézetének kutatója.
A szakértő szerint ebben a tapogatózásban Macron lehet egy kulcsfigura, egy effajta átmenet azonban minden bizonnyal sokáig elhúzódik, főleg, hogy 2019-ben Ukrajnában is elnökválasztást tartanak. Elmozdulás legfeljebb csak azt követően várható – tette hozzá Deák András.