Bő negyven éve az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy az anyagi jólét általában hosszabb élettel párosul. Hamarosan azonban kiderült, hogy az adatok nem mindig igazolják ezt az elméletet, a gazdasági fellendülés ugyanis nem mindig jár együtt az élettartam növekedésével. 1980 körül például olyan adatok érkeztek, hogy az írástudatlanság felszámolása nagyobb hatással volt a várható élettartamra, mint az adott ország gazdaságának gyarapodása.
Az is közismert volt, hogy a tanult emberek hosszabb ideig élnek, mint a kevésbé képzett honfitársaik. Persze a tanultak általában jómódúbbak is, ezért nehéz volt megmagyarázni, hogy melyik tényező – a pénz vagy a gazdaság – növeli az élettartamot.
A bécsi Rendszerelemzési Intézetben dolgozó Wolfgang Lutz és munkatársai 174 országból származó adatokat elemeztek abból a szempontból, hogy az egy főre eső nemzeti össztermék, az iskolapadban töltött évek száma és az élettartam miként változott az 1970-től 2010-ig terjedő években. Azt találták – az eredmény a Population and Development Review lapban jelent meg –, hogy a gazdagság korrelált a hosszú élettel, ugyanakkor a várható élettartam és az iskolában töltött évek száma közötti kapcsolat az előbbi viszonynál sokkal szorosabb összefüggést mutatott.
Amikor a kutatócsapat mindkét tényezőt ugyanabba a matematikai modellbe helyezte, úgy találta, hogy az oktatásban mutatkozó különbségek a várható élettartambeli eltéréseket jobban előre jelezték, mint a vagyoni eltérések. Lutz szerint – akinek gondolatait a New Scientist tudományos portál közölte – a jobb oktatás egyértelműen meghosszabbítja az életet.
Az adatok alapján a gazdagság nem feltétlenül eredményez hosszabb életet, valójában az oktatás az alapja mindkettőnek. Ez azért van, mert az oktatás folyamatosan javítja az egyén kognitív képességeit, lehetővé téve a jobb tervezést és az önszabályozást egész életünk során. „Néhány egészségügyi szakembernek vélhetően nem tetszenek ezek a megállapítások” – mondja Lutz, mivel azt sugallják, hogy az iskolák jobb egészségügyi beruházások lehetnek, mint a high-tech kórházak.
Rüdiger Krech, az Egészségügyi Világszervezet munkatársa fontos eredménynek nevezte a tanulmányt, hiszen megerősíti, hogy az oktatás a társadalom egészségi állapotának meghatározó tényezője. Az iskolázottság fontos szempont az olyan kórok kezelésében, mint például a cukorbetegség, ahol az érintetteknek folyamatosan figyelniük kell a vércukorszintjüket, márpedig ez egyre több ember számára jelent feladatot.
A cukorbetegek száma – ahogy erről lapunkban is írtunk – Magyarországon bő egy évtized alatt a kétszeresére nőtt, mára eléri az egymillió főt. Egyúttal ez jelenti a legnagyobb kiadást a hazai egészségbiztosításnak: évről évre több mint negyvenmilliárd forintot.
Sangheon Lee, az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének munkatársa egyetért azzal, hogy az oktatás befolyásolja az élettartamot, de kétségbe vonja, hogy a Lutz-féle egyszerű modellek megmagyarázzák az okot és a hatást.
– Ez egy nagyon összetett probléma – mondja –, mert az egészség, a gazdagság és az oktatás kölcsönösen hat egymásra.
Lutz szerint a szélsőséges példák egyértelműen az ő igazát támasztják alá. Az Egyesült Államokhoz viszonyítva Kubában hatalmas a szegénység, a szigetországban mégis tovább élnek az emberek, mert sokkal képzettebbek. Az olajban és így pénzben is gazdag, de rosszul képzett társadalmú Egyenlítői-Guineában viszont az emberek ritkán érik meg a hatvanéves kort.