Ez egy település Rómától egy nagyobb köpésre, mintegy 130 kilométerre. Legalábbis autópályán, vagy hogy lehet nevezni azt a kétsávos, betonvályúban haladó utat, amely romantikusan a Via Aurelia névre hallgat. Ebbe a kicsiny szigeten fekvő szépséges faluba kellett eljutnom a mai napon, figyelembe véve, hogy egy természetvédelmi övezet miatt nincs út a parton, így Grosettót mindenképp meg kell látogatnom.
Már délelőtt villámlott, Grosettóból úgy űzött ki a vihar, s gyorsabbnak bizonyult. Amilyen mosolygós volt az előző nap Toszkána, ma olyan morcossá vált. Fél óra tekerés után jött az újabb eső, az autópályán a roppant csúszós útszéli fehér csíkon egyensúlyozás a roppant sebes autók mellett, az értelmetlen tévutak, ahol a jelölt utat kapu zárja el, vagy az a mezőgazdasági gépek által használt ösvény, amelyen ismét – sikerrel – imádkoztam Szent Kristófhoz, hadd ne durranjon ki a gumim, ha már a pedálom eltömődött sárral.
De minden jól sült el, végül bűbájos faluba jutottam, ahonnan nagy képzelőerővel már látom Rómát. A szép nevű falu – Porto Santo Stefano – Magyar Mártírokhoz címzett utcájában kaptam szállást, hogy a sok történelmi halottunk közül kikre emlékezik így az alapvetően baloldali Toszkána, nem tudni. De feltehetően nem negatív az emlékezetük.
Holnapra egy apró technikai megállót iktattam be egy régi etruszk településen. A hazafelé induló vonat péntek este indul, így nem hajtom végig a fennmaradó távot egyszerre, így se tudom, hogy közelítem meg Rómát komolyabb közlekedési nehézségek nélkül. De innen már csak nem rontom el.
A nyolcadik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A hatodik és hetedik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
Az ötödik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A negyedik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A harmadik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A második nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
Az első nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.