– A szavazást megelőzi egy vita, de a végeredmény szempontjából van jelentősége?
– Általában igaz lehet, hogy az Európai Unió parlamentjében, vagy nemzeti parlamentekben az esetek jelentős részében az előterjesztések plenáris vitája ritkán szokta befolyásolni az adott előterjesztésről szóló szavazás végeredményét. Most azonban nem ez a helyzet! Ez a vita – ahol a Magyarországot ért támadások elhárítása érdekében Orbán Viktor miniszterelnök is jelen lesz és kifejti álláspontját – érdemben befolyásolhatja a másnapra várt szavazás végeredményét.
– Miért lehet ez más, mint a korábbi Magyarországról szóló jelentések vitái esetében?
– Sokszor hangzik el a Sargentini-jelentés előkészítése, tárgyalása kapcsán az az értékelés, hogy hihetetlen módon eltávolodott az európai politikai elit többségének véleménye az európai közvélemény álláspontjától. Elsősorban abban a kérdésben, amit az uniós állampolgárok a legfontosabbnak tekintenek: az illegális migráció megállítása, a biztonság kérdése, a terrorveszély elhárítása. Ezekben a kérdésekben az európai polgárok olyan döntéseket várnak, amelyek elhárítják az egyre fokozódó terrorveszélyt, megakadályozzák a hétköznapi biztonság romlását, másrészt gátat vetnek az európai kontinens felé áradó illegális migrációnak. Ebben a kérdésben az európai politikai elit döntő többsége migránssimogató, a polgárok álláspontjától fényévekre lévő irányt képvisel. Van ugyanakkor egy szerepkényszer: ma a migránssimogatás a divatos álláspont szinte minden frakcióban, amely keményebben vagy puhábban, de bevándorlás párti. Vannak azonban szép számmal olyan képviselők, akik nem akarnak ebben a kórusban részt venni. Elsősorban a migránsbarát politikát képviselő politikusok hangja hallatszik – a szavazás azonban személyes döntés. Ott kell megnyomni a gombot, hogy támogatják-e a Magyarországgal szemben hazugság-cunamit megfogalmazó Sargentini-jelentést, vagy nemmel szavaznak, esetleg tartózkodnak.
Még a szavazást megelőző napon elhangzó érvek is befolyásolhatják, hogy hányan veszik a bátorságot, hogy a józan eszükre hallgatva ne a migránssimogató politikai főáramot képviseljék, hanem a személyes meggyőződésüknek, az általuk képviselendő európai polgárok álláspontjának megfelelően elutasítsák ezt az előterjesztést.
A Sargentini-jelentés legfontosabb célja ugyanis az, hogy a leghatározottabban migráció-ellenes Európai Uniós kormány álláspontjának a megváltoztatását elérje, egy durva politikai nyomásgyakorlás keretében.
– Tomas Zdechovsky, az Európai Néppárt cseh politikusa beszélt arról a napokban, hogy Judith Sargentini azt erőltette, hogy politikai célzatú jelentés szülessen, és az ne a magyarországi helyzetet tükrözze, hanem csak Orbán Viktorral foglalkozzon. Nem a szakmai, hanem a politikai motiváció a lényeg?
– A Tavares jelentés kapcsán is jóval kisebb volt a támogatottsága a dokumentumnak az előzetes várakozásokhoz képest. Az egyszerű többséget megkapta, de a minősített többségtől messze volt. Ettől még igaz, hogy egy indulatos, politikai elfogultságtól vezetett dokumentum született most is. Ha valaki most érkezne a Holdról, és nincs tisztában az elmúlt évek európai és magyar eseményeivel, és elolvassa az elmúlt években a magyarországi ellenzék indulatos hazugságait, amelyek a jogállam magyarországi sanyarú sorsáról szólnak – majd elolvassa a Sargentini-jelentést: szinte szó szerint ugyanazokat az ostobaságokat, csúsztatásokat találhatja meg. Ez a dokumentum a hétköznapi logika mentén vérlázító állításokat fogalmaz meg. De a célja is ez volt. A kulcsmondat ugyanis az elmúlt években mindig ugyanaz volt: „az európai értékek sérelme, a jogállamiság rendszerszintű megsértése”. A tény ezzel szemben az, hogy
Magyarország minden olyan esetben, amikor objektív mérce szerint az Európai Bizottság fontos jogállami intézmények működését vizsgálta, akkor ezek eredménye midig azt mutatta, hogy a meghatározó jogállami intézmények magyarországi működése az Európai Unio tagországainak a legjobb eredményt mutató első harmadába tartozik.
Viszont amikor a politikai nyomásgyakorlás a cél, – például hogy megváltoztassák az illegális migrációt elutasító magyar álláspontot – akkor nem foglalkoznak a tényekkel, és nem foglalkoznak más uniós intézmények véleményével sem, amelyek elismerően szólnak a magyar jogállamisági intézmények működéséről. Ehelyett az évek óta mantraszerűen ismételt hazugságokat fogalmazzák meg.
– A magyar ellenzék véleménye és a Sargentini-jelentés közti hasonlóság mellett a Tavares jelentéssel is nagy az átfedés…
– …ami utóbb a magyarországi ellenzék számára is kellemetlen lelepleződés volt, amikor kiderült hogy az akkori szocialista ellenzéki képviselők a Tavares-jelentés készítése során hosszú mondatokat írtak a dokumentumba. Annak reményében tették ezt, hogy az ő magyarországi pozícióikat erősítheti, ha gondolatiak egy európai parlamenti határozatban is megjelennek. A helyzet ma is ugyanez. A különbség annyi, hogy elkerülendő a későbbi lelepleződést a szocialista és Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselők már most bevallották, hogy ők saját módosító javaslataikkal, anyagaikkal „segítették”, mondták tollba Sargentini asszonynak, hogy mit szeretnének látni eben a jelentésben. Általában a magyarországi ellenzék szokta maliciózus szándékkal megfogalmazni, hogy szerintük a magyar kormány sokszor hülyének nézi a magyarországi választópolgárokat – ami természetesen nem igaz. De ha ők szokták ezt megfogalmazni, akkor had tegyem most meg én: nem érdemes a magyar választópolgárokat hülyének nézni. Ezt a következtetést az elmúlt évek eseményeiből, az ellenzék társadalmi támogatottságának összeomlásából, a Fidesz-KDNP egyre újabb rekordokat elérő támogatottsági szintjéből levonhatták volna.
– Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője vetette fel, hogy a magyar parlamentnek országgyűlési határozatban kellene reagálnia a Sargentini-jelentésre. Ha a magyar kormánypártok szerint az uniós jelentés politikailag motivált és hatása sem lesz Magyarországra, akkor egy magyar országgyűlési határozatnak mi értelme a másik irányba?
– Magyarország 1000 éves európai állam.
Van a hazugságoknak olyan szintje, amely esetében a magyar népképviselet legfőbb szervének kötelessége, hogy saját álláspontját megfogalmazza – még akkor is, ha ennek különösebb jelentősége valóban nem lesz. Ez önbecsülés kérdése is.
Tekintsük magunkat annyira európai polgároknak, védjük az európai értékeket abból a szempontból, hogy az intézményes hazugság nem összeegyeztethet az európai értékekkel. Fontos kérdés, hogy a magyarországi ellenzékhez tartozó pártok képviselői hogyan fognak szavazni a Sargentini-jelentésről, de ugyanilyen fontos, hogy a magyar országgyűlésben hogyan voksolnak majd a Sargentini-jelentésre reagáló határozatról?
– Lehet, hogy nem lesz szavazás végül a Sargentini-jelentésről?
– Az európai jogállamiság nagyobb dicsőségére elkezdődött egy olyan machináció, amely arról szól, hogy a Sargentini-jelentés szavazásánál a voksok közé kell-e számítani a tartózkodó szavazatokat. Erről azonban nem egyszerűen az Európai Parlament működését meghatározó házszabály rendelkezik, hanem maga az Európai Unió alapszerződése. Ez egyértelműen úgy fogalmaz, hogy az ilyen témával kapcsolatos jelentések esetén a leadott szavazatok közé kell számolni a tartózkodó szavazatokat.
Valószínűleg attól tartva, hogy a tartózkodó és nem szavazatok nagyságrendje elérheti azt a szintet, hogy nem lesz meg a szükséges minősített többség, pontosan azok a politikai szereplők, akik az egész Magyarországgal kapcsolatos jelentésüket arra a tételre építik, hogy itt állítólag sérelmet szenved a jogállam, egy ilyen – a jogállam legalapvetőbb elveit sértő – politikai machinációt, egyszerűen szavazási csalást készítenek elő.
Hiába rendezi ezt egyértelműen az Európai Unió alapszerződése. Ha ezzel kapcsolatban vita alakul ki, akkor e machináció révén előfordulhat, hogy nem szeptember 12-én, hanem néhány héttel később szavaz majd a parlament a Sargentini-jelentésről.
A műsort alább hallgathatják meg: