Teheránban szombat este tüntetők rohamozták meg Szaúd-Arábia nagykövetségét, Molotov-koktélokkal dobálták meg az épületet és be is törtek a misszió területére. Az AP hírügynökség információi szerint a nagykövetség előtt körülbelül négyszázan skandálták a „halált az al-Szaúd családra” mondatot, és a hatóságok kérésére sem hagyták el az épület előtti területet. A készenléti rendőrség körbevette a létesítményt, a nagykövetséget pedig tűzoltók lepték el. Az iráni főváros főügyésze szerint mintegy negyven embert vettek őrizetbe, akik kárt akartak tenni a diplomáciai képviseletben. Libanonban hasonlóképp zavargások követték a szaúdi kivégzéseket, a fővárosban, Bejrútban tömegek tüntettek a szaúdi nagykövetség előtt. A Hezbollah libanoni síita szervezet gyilkosságnak nevezte a síita főpap kivégzését. „Szaúd-Arábia a gyengeség csúcsára jutott és saját sírját ássa. A gyávák útjára tért” – hangoztatta Naim Kasszem sejk, a Hezbollah helyettes vezetője.
Szaúd-Arábia szombat reggel jelentette be, hogy terrorizmus vádjával 12 városban összesen 47 személyt végeztek ki, köztük Nimr al-Nimr síita főpapot. A szaúdi belügyminisztérium szerint a kivégzettek többsége kapcsolatban állt az al-Kaida terrorszervezettel, és közük volt a 2003 és 2006 között, az öböl menti országban elkövetett merényletekhez. Nimr al-Nimr lefejezése felkorbácsolta a Szaúd-Arábia vezette szunnita blokk és a „síita félhold” közötti ellentéteket, az iráni külügyminisztérium úgy fogalmazott: Rijád nagy árat fog fizetni a kivégzésért. „Nimr al-Nimr mártír sejk kivégzése Szaúd-Arábia vezetőinek politikai hibája” – mondta Ali Hamenei ajatolláh az iráni vezető egyházi személyek teheráni gyűlésén, Haszan Róháni iráni elnök pedig teljes mértékben igazolhatatlannak minősítette al-Nimr kivégzését.
Nimr al-Nimr síita főpapot radikális hitszónoknak tartották, aki nyíltan kritizálta a vahabita Szaúd-dinasztiát. A vahabizmus a szunnita iszlámon belül radikálisnak számító irányzat, amelynek fő célja a Korán eredeti gondolatainak érvényesítése, és az iszlám eszméinek „megtisztítása”. A szaúdi lakosság mintegy 10-15 százaléka a síita iszlámot követi, többségük az ország keleti régiójában él. 2012-ben, az „arab tavasz” hatására al-Nimrt tömegtüntetésekre és zavargásokra való felbujtás vádjával őrizetbe vették, Katifban pedig több demonstrációt is tartottak a letartóztatás hírére. A főpap kivégzése újabb tömegtüntetéseket eredményezett, tegnap a régióban található al-Avamija településen al-Nimr tiszteletére háromnapos gyász vette kezdetét. A főpap családja az AP-nek elmondta: úgy tudják, a hitszónokot már jelöletlen sírba temették.
A síita többségű Irán és Irak vallási vezetőin kívül több nyugati állam és nemzetközi szervezet is elítélte a tömeges kivégzést. Az Európai Unió részéről Federica Mogherini kül- és biztonságpolitikai képviselő aggasztónak tartja a szabad véleménynyilvánítás és az alapvető jogok helyzetét Szaúd-Arábiában. Hozzátette, hogy az eset tovább szíthatja a felekezeti feszültségeket, amelyek már így is sok kárt okoztak a térségben. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa tegnap úgy vélekedett, hogy a szaúd-arábiai kivégzettek számára nem biztosítottak tisztességes bírósági eljárást. Zeid Raad al-Huszein főbiztos Genfben nyilvánosságra hozott közleményében kifejtette: Nimr al-Nimr kivégzésének hátterében súlyos eljárásbeli hiányosságok álltak, halálos ítéletet pedig csak rendkívül súlyos bűntettek esetén lehet kiszabni.
A vallásháború eredete
Az iszlám vallás történeti fejlődése során a szunnita és a síita irányzat markánsan elkülönült egymástól. A szakadás utódlási kérdésekre vezethető vissza, a síita a szunnita iszlámtól abban különbözik, hogy Mohamed próféta családjának leszármazási vonalát követi, és a próféta veje és unokatestvére, Ali számára biztosít kiemelt szerepet. Éppen ezért a síitizmus korábban politikai irányzat volt, amely Alinak és leszármazottainak kívánta a főhatalmat, csak később vált elsősorban vallási jellegű irányzattá.
Ezzel szemben a szunnita kifejezés arra utal, hogy a hívők a szunnát, azaz Mohamed életmódját és a prófétára visszavezethető hiteles közléseket követik. A szunniták így „a bevett szokás és a közösség követői”, akik a világ muszlimjainak mintegy kilencven százalékát tömörítik. A vallási felfogásban megannyi közös pont található, mindkét irányzat a Koránt, az iszlám elsődleges forrását nevezi meg szent irataként. A síiták számára kulcsfontosságú az imám intézménye, aki bűntelen és csalhatatlan örököse a prófétának. Mivel Mohamed földi megjelenítőiről van szó, a síita hívők nemcsak Mekkába zarándokolnak el, hanem az általuk szentnek tartott imámok sírjához is. Mint a legtöbb vallás, a síitizmus sem egységes, a hívők többsége általában tizenkét imámot fogad el, szerintük a tizenkettedik eltűnése óta hatalmon lévő vallási vezető csupán „a lappangó imám” ideiglenes világi helytartója. A síita félhold és a szunnita blokk konfliktusa az „arab tavasz” meghatározója és a mai napig elnyúló szíriai konfliktus egyik fő kérdése. Bassár el-Aszad szíriai elnök és családja a síitizmus alavita ágát képviseli, míg a felkelők nagy részét a szunniták alkotják. Irán az Aszad-kormányt támogatja a felkelőkkel szemben, míg Szaúd-Arábiának a síita dominancia megtörése az érdeke.