Már az elején bocsánatot kell kérni a globális cenzoroktól és hazai haptákos darabontjaiktól, amiért ma két olyan cikk ismertetését is felkínáljuk olvasásra, amelyek forrásai függetlenek, nem pedig a prostituált, fősodratú, elitszolga sajtó, amelynek Magyarországról szóló kötelező napi mantrájához képest a tibeti imamalom az egyéniség Guinness-rekordere.
Elsőként nézzük, mit írt vasárnap a független német Contra Magazin „Határvédelem: Merkel kettős mércéje” címmel.
Azt, hogy amikor Angela Merkel kancellár Szófiába látogatott abból az alkalomból, hogy Bulgária vette át az Európai Tanács vezetését, megköszönte a bolgár kormánynak és személyesen Bojko Borisszov bolgár miniszterelnöknek, amiért országa oly jól biztosítja az EU külső határait. Ezt mondta: „Nagy feladat – épp a bolgár-török határnál. És Németország támogatja Bulgáriát, a Frontex támogatja Bulgáriát, és mi tanáccsal és tettel állunk az oldalán. De a fő munkát itt kell elvégezni, és ezért ezt a szívemből köszönöm.”
Csakhogy, emlékeztet nyilván „arcátlanul” a magazin, még 2015 júliusában ugyanez a kancellárnő belgrádi látogatásán az uniós országok „elszigeteléséről” beszélve elsősorban az akkor ismertté vált magyar terveknek ment neki, azaz annak, hogy az Orbán-kormány beígérte, kerítésépítéssel védekezik a migránsáradat ellen. Akkor ezt is mondta: „Nem segít, ha valaki valaki ellen elszigeteli magát.”
Vagyis, írja a cikk,
Magyarországot, amely a schengeni övezet tagja, Merkel azért bírálja, amiért külső határait biztosítja, míg a (még) nem Schengen-tag Bulgáriát saját határvédelmi intézkedései miatt dicséri.
Majd felteszi a kérdést, „csak nincs valami baj Merkellel?”
A másik nem imamalom cikket William Engdahl, a világhírű kockázatelemző tanácsadó írta, akinek legutóbbi könyve magyarul nemrégiben jelent meg „NGO titkos akták – Miként szítanak forradalmakat, puccsokat és háborúkat a CIA fedőszervei” címmel. És hogy e könyvet, akár az előtte „A gondolatgyárak”címmel kiadott kötetét egészen véletlenül miért nem terjeszti sem a Bookline.hu, sem a Libri.hu, annak liberális szemszögből nézve a magyarázata nyilván egészen egyszerű: az orbáni „mutáns fasisztoid” diktatúrában éppen e két legfontosabb internetes könyvterjesztőt nem likvidálták még.
Engdahl cikke a New Eastern Outlook nevű hírportálon angol és orosz nyelven jelent meg. „A menekült dilemma – Németország gazdaságilag próbálja megfélemlíteni Közép-Európát” címmel, ugyancsak vasárnap. És mivel a Közép-Európa” kifejezés a V4 országokról szól, azaz Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot és Szlovákiát jelenti, az a tény, hogy a szerző ezen országokat nem „kelet-európaizza” le, liberális szemekben nyilván máris bizonyítékot szolgáltat az ő gyanúsan mutáns lényére is.
A német-amerikai szerző merészen kemény szavakkal kezdi cikke összefoglalóját:
„A német szociáldemokraták és konzervatív pártok végre megegyeztek egy rothadt kompromisszumban, hogy újabb, nem oly nagy koalíciót alkossanak a növekvően népszerűtlen Angela Merkel kancellárságával.”
Majd megdicséri a V4-országokat, amiért keményen és mereven visszautasítják Brüsszel kötelező menekültpolitikáját.
Márpedig a Visegrád Csoport tagjainak azonosan növekvő ellenállása, és az, hogy mind nagyobb hangsúlyt kap a nemzeti önrendelkezés iránti ösztönzésük más uniós tagországok irányába is, potenciálisan széttörheti az Uniót, mivel Brüssszel nyakasan nem hajlandó elmozdulni e téren, és a tagországok mindinkább nemzeti hangolású kormányokat támogatnak, mint ahogyan az megtörtént Ausztriában is.
Az európaiak tömegében pedig egyre inkább süket fülekre talál Brüsszelnek és a liberális médiának az az összehangolt erőfeszítése, hogy a magyar miniszterelnökhöz hasonlókat a fasiszta vezetők egyfajta modern változataként démonizálják, miközben saját szemükkel látják vezetőik kontraproduktív menekültpolitikáját.
A cikk Sorosra is kitér, mint aki hatalmas pénzekkel igyekszik befolyásolni az áprilisi magyarországi választásokat, de pechére az ellenzék erősen megosztott.
Ezt követően ír a Lengyelország elleni, brüsszeli, 7-es cikk („nukleáris opció”) szerinti eljárásáról, amely éppen Magyarország támogatása miatt bukásra van ítélve. És ha Lengyelországot Brüsszel a pénzek megvonásával akarja büntetni, Varsó könnyen megindíthatja a kilépési folyamatot az Unióból.
A szerző
felhívja Berlin figyelmét, ne kezelje a V4 országokat valamiféle banánköztársaságként, és ne próbálja más útra téríteni őket, mert rájuk nagyon nagy szüksége van: azok együttesen ugyanis Kínánál és Franciaországnál is fontosabb kereskedelmi partnerei:
a 2016-os 256 milliárd dollár értékű kereskedelmük a német-kínai kereskedelmet 86, a német-francia kereskedelmet 90 milliárd dollárral haladják meg.
Végül arra figyelmezteti a Soros-Merkel-Brüsszel-féle menedékpolitika kivitelezőit, csökkentsék a V4-ekkel a feszültséget, mert ha nem így lesz, annak Németország európai szerepe láthatja a kárát.