– Milyen problémákkal néz szembe az afrikai egyház?
– Az európai posztkeresztény kor elkeserít minket. Gondoljunk csak bele, keresztény misszionáriusaink főként Európából érkeztek: holland, ír, angol, német, francia, olasz, spanyol, portugál misszionáriusok. Egészen megdöbbent minket, hogy ma pedig olyan dolgokat hallunk keresztény gyökerű európai országok kormányaitól, amelyek szöges ellentétben vannak azzal, amit a misszionáriusaik hirdettek nekünk. Mondok egy példát: a család. Nálunk, Afrikában nagycsalád van. Ősiem még poligám családokban éltek. Jött a kereszténység, és azt tanította, a házasság egy férfi és egy nő köteléke. Nehezen, de megértettük, elfogadtuk, ma nagyrészt monogám házasságokban élünk mi is. És akkor az európai kormányok elkezdik azt hirdetni nekünk, hogy a házasság nem egy férfi és egy nő közössége, hanem lehet két férfi és két nő között is. A mi kultúránkban ez tabu. És most Anglia, Hollandia, Spanyolország, Portugália, akiknek misszionáriusai megtanítottak minket a házasság értékére, azt mondják, hogy vagy elfogadjuk az egyneműek házasságát, vagy nem adnak pénzt a fejlesztésre, a betegek kezelésére, a gyerekek oktatására. Természetesen a homoszexuális ember is Isten gyermeke, tiszteletben kell tartani. De hogy rákényszerítenek egy országra egy másik kultúrát, ez érthetetlen: vagy törvénybe foglaljuk az egyneműek házasságát, vagy nem tudjuk kezelni a betegeinket. Szenvedünk ezektől a feltételektől, amelyeket a nyugati világ, a Világbank, az ENSZ támaszt. Megpróbálunk ellenállni, de sokszor a politikusok a hatalmukat féltve nem állnak ellen, eladják a méltóságukat.
A 2014-es maputói jegyzőkönyvet a nők abortuszhoz való jogáról Ghána még nem írta alá, de sok afrikai ország igen. A mi népünk szereti az életet, szereti a gyermekeket. És akkor azt akarják megértetni a nőkkel, hogy akkor lesznek szabadok, ha jogukban áll megszabadulni a terhességtől. Mintha a terhesség egyfajta betegség lenne, amely akadályozza a nőt a szabadságában, méltóságában. A nők tudják, hogy annak a magzatnak is megvan a maga méltósága, amelyet tiszteletben kell tartani – és ezt akarják elvenni tőlük.
Az International Planned Parenthood Federation azt akarja, hogy írjuk alá a protokollt. Nagy a nyomás, szenvedünk alatta. Kértük a CCEE püspökeit, hassanak a politikusaikra, hogy meg tudjuk védeni az életet a fogantatástól a természetes halálig.
– Milyen hatással van az afrikai emberekre ez az európai gondolkodásmód?
– Vannak néhányan a keresztény fiatalok között, akik éppen emiatt tolódnak az iszlám fundamentalizmus felé. Mert az iszlám igent mond az életre, a sok gyermekre és nemet mond a homoszexualitásra. Amikor egy fiatal keresztény azt látja, hogy a keresztény Európa elárulta őt, és jön egy muszlim, aki azt mondja, boko haram – ami azt jelenti, hogy minden, ami nyugatról jön, negatív – akkor hajlik arra, hogy őt kövesse. Növekvőben van Afrikában ez a jelenség, a fiatalok vonzódása az iszlám szélsőségesség felé.