Eddig négy amerikai elnök kapta meg a béke érdekében kifejtett tevékenységéért a kitüntetést: Theodore Roosevelt, Woodrow Wilson, Jimmy Carter és Barack Obama. Mivel a világ legerősebb országának vezetőiről van szó, az ő jelölésük mindig vitát kavar, hiszen nem mondható el róluk, hogy kizárólag a békét szolgálták tevékenységükkel, különös tekintettel a kiterjedt amerikai katonai hadműveletekre.
Donald Trump jelölése politikai támogatói részéről inkább hírverésnek minősül, annak hatása elenyésző, akkor is, ha jelenleg sokat foglalkozik a nemzetközi diplomácia és a sajtó Észak- és Dél-Korea közeledésével. Azt viszont nem lehet tudni, hogy valóban lesz-e kiegyezés a két régi ellenség között, vagy médiatrükkről volt szó, ideiglenes enyhülésről, amelyből már nagyon sok volt a félszigeten.
Igaz, ezek az enyhülések is gyümölcsözőek lehetnek, ha a díjakat tekintjük. Kim De Dzsung korábbi dél-koreai elnök 2000-ben kapott Nobel-békedíjat, amiért saját hazájában sokat tett az emberi jogokért, és meghirdette a később egyértelmű kudarcnak minősült „napfénypolitikát”, amely a konfliktusmentes együttműködést célozta Phenjannal.
A Nobel-békedíj odaítélése mindig rendkívül átpolitizált, hiszen egy-egy kitüntetett a személyével rá tudja irányítani a figyelmet arra a konfliktusra, amelyben szerepet játszik, s nemritkán olyanok is részesülnek a díjban, akik a problémák előidézői.
Így kaphatott Nobel-békedíjat megosztva Simon Peresz izraeli külügyminiszter, Jichák Rabin izraeli kormányfő, illetve Jasszer Arafat, a Palesztin Nemzeti Hatóság vezetője 1994-ben, az oslói megállapodásért, amely abban a pillanatban valóban fontos volt, de nem hozott békét a Közel-Keletre, többek között a díjazottak tevékenysége miatt sem.
Egy évvel előttük Nelson Mandela akkori dél-afrikai polgárjogi harcos és Fredrik Willem de Klerk dél-afrikai miniszterelnök kapta a díjat, akik valóban lebontották az apartheidrendszert, ám előéletük cseppet sem volt békés, Mandela ezért egész életében ki volt tiltva az Egyesült Államokból.
1973-ban pedig Henry Kissinger amerikai és Le Duc Tho észak-vietnami vezető kapta a kitüntetést, elemzők szerint azért, hogy minél előbb véget érhessen a vietnami háború. Ez csak két évvel később történt meg, Le Duc Tho pedig vissza is utasította a kitüntetést. Az mindenesetre elmondható, hogy egyikük se tett sokat a békéért, annál többet a háborúért.