Nem mintha szakmámból adódóan nem élveztem volna a Spotlightot, de ez volna a legjobb film? Ez a szimpla dokumentarista alkotás, amelyben még főhős sincs? Ez egy drámai jelenet és komolyabb színészi alakítás nélküli, katarzist és döbbenetet mellőző, a művészi eszközöket nem ismerő werkfilm a Boston Globe című napilap egy sikeres periódusáról. A pedofil papok utáni oknyomozásról úgy készülhetett el az alkotás, hogy a rendező békésen kávézott a büfében, amíg az operatőrök felvették a jeleneteket. Ebben a műfajban Az elnök emberei és a Zodiákus körökkel jobb.
A kérdés persze – milyen szerepe van a katolikus egyháznak a papi zaklatások eltussolásában – égetően fontos lenne. A sztori középpontjában persze nem az oknyomozóknak, hanem az áldozatoknak, de legfőképp a bűnösöknek kellene lennie. A molesztáltak ábrázolása azonban eléggé szegényesre sikerült, bűnöst meg egyet sem látunk a filmben.
Kicsit úgy fogták meg a témát, mintha a Titanic című film a jéghegyről szólna.