A korrupció és a korrupcióellenes harc különös kölcsönhatása mondhatni része a kínai történelemnek, a két pólus dinamikus kapcsolatának már-már hagyománya van. A Kínai Kommunista Párt (KKP) például részben azért is tudta átvenni a kontinentális Kína feletti hatalmat 1949-ben a Kuomintangtól, mert a Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) vezette párt uralma alatt elviselhetetlenül túlburjánzott a korrupció.
A KKP legitimitásának tehát ha nem is a legfontosabb, de nagyon jelentős vállalása a korrupció elleni kiállás, magát a pártot azonban kívülről – választások útján – értelemszerűen nem lehet megtisztítani, így időről időre kénytelen kampányszerűen megtisztítani önmagát – méghozzá rendszerszintű antikorrupciós hadjárat formájában.
Ezt jól tudta Hszi Csin-ping kínai államfő is, aki 2012-es hivatalba lépésekor az első és legfontosabb intézkedései közé sorolta a minden szintet elérő korrupciós hadjáratát, amelynek eredményeként mára több mint egymillió vezető pozíciójú személyt vontak felelősségre. A fegyelemre és a következetességre már csak azért is szükség van, hogy a folyamatos gazdasági átalakulással szembesülő országot a politikai szféra változása is kövesse, főleg hogy a pártvezetésben elharapózó korrupció már a KKP jövőjét is veszélyeztette.
Hszi Csin-ping pedig ígéretének betartásával és kíméletlen fellépésével beiktatása óta – nem mellesleg – hatalmát is bebetonozta, a korrupcióellenes tisztogatásoknak ugyanis számos lehetséges politikai ellenfele is áldozatául esett, ami sokak szerint nem is annyira véletlen egybeesés.
Hasonlóan járt a minap a délnyugati Csungcsing tartomány és város pártfőtitkára, Szun Cseng-caj (Sun Zhengcai) is, aki beismerte, hogy mintegy 27 millió dollár (körülbelül hétmilliárd forint) értékben hagyta magát megvesztegetni. Szun – ahogy az ilyenkor szokás – elismerte a vétkességét, és közölte, hogy beletörődik az ítéletbe, nem fog fellebbezni.
Az ígéretes politikai karrierjét egy csapásra félbetörő vezetőt egyúttal megfosztják a politikai jogaitól is. Ekkora összegű kenőpénz elfogadásáért Kínában halálbüntetés jár, de a bíróság enyhítő körülményként kezelte, hogy Szun értékes, mindeddig ismeretlen információkat közölt a hatóságokkal.
Szun egyébként tagja volt a KKP – valódi hatalommal bíró – központi bizottságának is, amelyből általában a legfelsőbb döntéshozó testület, a héttagú állandó bizottság tagjai is kikerülnek. Szun elődje, Po Hszi-laj (Bo Xilai) ehhez nagyon hasonló utat járt be: a sikeres politikus tagja volt a 25 tagú politbürónak egészen addig, amíg 2012-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a hatalommal való visszaélésért.