Az Egyesült Államok elkötelezett a transzatlanti kapcsolatokat illetően, és az európai elrettentési kezdeményezés keretében a továbbiakban is dollármilliárdokkal támogatja a kontinens biztonsági helyzetének megerősítését. Erről Thomas Goffus, az amerikai védelmi minisztérium Európa- és NATO-kapcsolatokért felelős vezető munkatársa számolt be lapunknak. – Bár 2014-ben mindössze három szövetséges fordította a hazai össztermék (GDP) két százalékát a védelmi kiadásokra, idén már nyolc, 2024-ig pedig tizenöt NATO-tagállam felelhet meg ennek az elvárásnak.
Hatalmas előrelépésről van szó, amelynek következtében mintegy 46 milliárd dollárral növekedhet a védelemre fordított pénzösszeg – fogalmazott a szakember, hozzátéve: ezzel egy időben az Egyesült Államok hajlandó még többet befektetni az öreg kontinens védelmébe, és a 2019-es költségvetési évben több mint hatmilliárd dollárt fordít az európai elrettentési kezdeményezésre. Utóbbi programot európai megerősítési kezdeményezés néven hívták életre 2014-ben, három hónappal azután, hogy Oroszország bekebelezte a Krím félszigetet.
A geopolitikai fordulópontra Goffus is emlékeztetett, mint mondta, a Krímen előállt helyzet vízválasztó a hidegháború utáni történelem szempontjából. Kiemelte: 2014-ben a félsziget elcsatolása és az iraki Moszul eleste (június elején az Iszlám Állam katonái bevették a várost, amelyet százezrek kényszerültek elhagyni – a szerk.) világított rá az előttünk álló biztonságpolitikai kihívások összetettségére, és kényszerítette a NATO-szövetségeseket a védelmi kiadások növelésére.
Bár a kollektív biztonság iránti igény 2014 óta valóban számtalanszor megfogalmazódott, a katonai szervezetnek kihívást jelent a politikai döntéshozatal felgyorsítása, és a nehézkesen meghatározott célok gyakorlati megvalósítása. – Az amerikaiaknak el kell magyarázni, hogy miért fontos a balti államok biztonsága, de ez visszafelé is igaz. Gyakorlatilag bármelyik két szövetségest hozhatnám példaként – fogalmazott a washingtoni külügyminisztérium egy neve elhallgatását kérő munkatársa, utalva arra, hogy nem csak az Európai Unióban nehézkes a szolidaritás értelmezése.
A diplomata szerint elsősorban az Oroszország által veszélyeztetett államok (főként a Baltikum) járnak élen a védelmi kiadások növelésében, ami egyáltalán nem nevezhető túlzásnak, hiszen Moszkva agressziójára igenis a katonai mobilitás a válasz.
– Természetesen próbálkozunk a párbeszéddel, de az oroszok nem mutatkoznak erre hajlandó partnernek. A legtöbb találkozót az utolsó pillanatban lemondják – hangoztatja.
A Baltikummal való példálózás egyébként bevett szokás a NATO-berkekben, és nem is hiába: Észtország a 2017-es becslések szerint átlépte a kétszázalékos küszöböt, Litvánia és Lettország pedig nagyon közel jár hozzá, hogy a GDP ekkora arányát fordítsa a védelempolitikára. Magáért beszél, hogy a baltiak így jobban teljesítő NATO-partnernek bizonyulnak, mint Törökország, Kanada vagy Németország. Szintén egyedülálló, hogy a szóban forgó államok a költségvetésükben is terveznek a kibertámadásokra adott válasszal.
A Magyar Időknek Lettország egyik NATO-munkatársa arról beszélt: hosszú ideje tisztában vannak azzal, hogy túlságosan függenek a nemzetközi szereplőktől (a Baltikum légvédelmét a NATO-tagállamok végzik el – a szerk.), de a védelempolitika újragondolását esetükben is a Krím elcsatolása eredményezte.
– Elgondolkodtató, hogy Oroszország legbékésebb határszakasza a Baltikumnál van, és mégis itt található a legmodernebb orosz fegyverarzenál. Nem a hatalmas területű ország közepén, hanem a NATO keleti határánál – mondta a diplomata, egyúttal megerősítve, hogy az információs háború már jó ideje zajlik a térségben. A katonai szövetség legtöbb tisztviselője a Litvániában állomásozó, és egy helyi lányt megerőszakoló német katonák történetét hozza példaként, ami utólag álhírnek bizonyult.
A német védelmi minisztérium és a litván hatóságok is kivizsgálták az esetet, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár pedig azt hangoztatta: nem ez volt az első alkalom, hogy a Kelet-Európában állomásozó NATO-csapatok megítélését akarták aláásni. A történet kitűnően rávilágít a kiélezett helyzetre, annak ellenére, hogy az oroszok bűnösségét végül nem sikerült bizonyítani. Az amerikai NATO-munkatársak közül egyébként többeknek is az a meggyőződése, hogy a Kelet-Európában zajló kiberháború könnyen a
NATO-szerződés ötödik cikkelyének alkalmazását eredményezheti. A szóban forgó szabály a kölcsönös szolidaritást írja elő: a szövetségesek bármelyikük megtámadását saját maguk elleni támadásként kezelik. A történelem során az ötödik cikkelyt csupán egy alkalommal hívták életre, épp az Egyesült Államokat ért, 2001. szeptember 11-i merényletsorozat következtében.