Jelenleg nincs napirenden a NATO katonai jelenlétének további erősítése a balti országokban – jelentette ki a napokban Jens Stoltenberg, az észak-atlanti szövetség főtitkára. A katonai szervezet 2016-ban döntött arról, hogy négy, úgynevezett többnemzetiségű zászlóaljat telepít Lengyelországba, Litvániába, Lettországba és Észtországba, ám a balti országok ennél még több segítségre vágynak.
A nyugati–orosz kapcsolatokban tapasztalható feszültség ugyanis – vélik – náluk fog lecsapódni például kibertámadások vagy – rosszabb esetben – katonai beavatkozás formájában. Az észtek, a lettek és litvánok erre a 2008-ban Grúziában, majd 2014-ben Ukrajnában bekövetkezett orosz beavatkozásból következtetnek, illetve abból, hogy a hazájukban élő jelentős orosz kisebbségek védelmére hivatkozva tesz majd barátságtalan lépéseket Moszkva (Észtország és Lettország lakosságának a negyede, Litvániáénak mintegy hat százaléka orosz ajkú).
A Krím bekebelezése miatt Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók óta talán az utóbbi hónapokban kirobbant Szkripal-ügy ártott leginkább Moszkva kapcsolatainak a Nyugattal. Szergej Szkripal egykori brit–orosz kettős ügynök angliai megmérgezése következményeként az Európai Unió és a NATO tagországainak többsége orosz diplomatákat utasított ki, amire Moszkva hasonló intézkedésekkel válaszolt.
Szakértők szerint ez, illetve a balti országok államfőinek a közelmúltban Washingtonban tett látogatása is hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország fokozta aktivitását és újabb hadgyakorlatokat tartott a balti államok határa közelében. „Ami igazán aggaszt bennünket, az az, hogy ilyen közel a határainkhoz gyakorlatoznak” – mondta április elején a The Washington Postnak Janis Garisons lett védelmi államtitkár.
„A biztonsági helyzet a Baltikumban nem javul, márpedig a NATO egységét éppen a balti országokban tesztelheti [Oroszország]” – mondta a múlt héten a Reuters hírügynökségnek Raimundas Karoblis litván védelmi miniszter, aki hatékony rakétavédelmi rendszerek telepítését kérte Washingtontól.
Bár Észtország, Lettország és Litvánia a NATO tagjaként teljesíti azt a kötelezettségét, hogy bruttó hazai termékének legalább két százalékát fordítja katonai kiadásokra, nem érzik úgy, hogy ez, illetve a NATO jelenléte elegendő lenne például Oroszországnak a kalinyingrádi exklávéjára telepített rakétáival szemben.
– Azt, hogy hidegháborús hangulat lenne a balti országokban, és az emberek mindennapi életét áthatná az orosz katonai fenyegetés kérdése, nem hiszem. Az viszont kétségtelen, hogy a baltiak felgyorsították a katonai fejlesztéseiket, a mozgósítást – mondta lapunk megkeresésére Árok Norbert.
A Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője emlékeztetett: Lettországban és Litvániában ismét bevezették a sorkötelezettséget, bár egyelőre csak önkéntes alapon, Észtországban pedig eleve nagy hagyománya van az önkéntes tartalékos rendszer működtetésének, minden fiatal észt férfi katonai szolgálatot vállal. – Ebből a szempontból van egy felfokozott hangulat, és ez tematizálja a belpolitikát is, de az emberek mindennapi életét nem hatja át ennyire – hangsúlyozta a szakértő.
Az oroszok által kifejtett propagandának azonban hatása lehet az emberek mindennapjaira. Sven Mikser észt külügyminiszter a The Sydney Morning Herald napilapnak adott hétvégi interjújában azt mondta: nagyon komolyan kell venni ezt a fajta orosz tevékenységet, amely aláássa az emberek bizalmát a demokratikus folyamatokban.
– Ami igazán aggodalomra ad okot a balti államokban, az az orosz kisebbségek médiafogyasztási szokásai – hívja fel a figyelmet Árok Norbert, aki szerint a kisebbség jelentős aránya követi az orosz állami médiumokat. Ezek egyensúlyozására állami intézkedések születtek, például az ukrán oktatási törvényhez hasonló lett jogszabály, amely a középiskolákban kötelezővé teszi a lett nyelven történő oktatást.
– A balti országok kormányainak egyik referenciapontja, amelyre szokás hivatkozni, a titkosszolgálataik és belső elhárításaik éves jelentése, amely szerint a kisebbségek, elsősorban a fiatalok hajlamosak lehetnek a politikai radikalizációra. Nem lehet azonban azt állítani, hogy az orosz kisebbség radikalizálódna. Annál sokkal jobban integráltak, hogy ilyen kérdések felmerüljenek – mondta a szakértő.