A jelentésben hangsúlyozták azt is, hogy ezt az összeget nem elpazarolták vagy elcsalták a tagországok, „a hibák egy része olyan kifizetésekhez kapcsolódik, amelyek esetében nem teljesültek teljes mértékben a támogathatósági feltételek, de ezek a támogatások akkor is kedvező hatást gyakorolhattak és hasznot hozhattak, ha felhasználásuk során nem tartották be maradéktalanul a vonatkozó követelményeket”.
A helyzetértékelés szerint a 145,9 milliárd eurós tavalyi uniós büdzsé alapján a hibaarány 3,8 százalékra csökkent az egy évvel korábbi 4,4 százalékról, de így is meghaladja az elfogadható 2,2 százalékos hibaszintet. A legmagasabb hibaszint a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”, illetve a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” területét jellemezte. Kiemelték: a kiadások hibaszintjét nagyban befolyásolta, hogy a kifizetések költségtérítés-alapú vagy jogosultságalapú rendszerben történnek. Előbbiek esetében a hibaarány 5,2 százalék, míg utóbbiaknál 1,9 százalék volt. A dokumentumban több példát hoztak támogatásra nem jogosult projektekre Csehországban, Lengyelországban és Olaszországban.
A jelentést Klaus-Heiner Lehne, a számvevőszék elnöke mutatta be, aki szerint az európai intézmények bizonyos mértékig elveszítették az uniós polgárok bizalmát, a legnagyobb kihívás pedig ennek a visszanyerése lesz a következő időszakban. – Az emberek nem fognak megbízni az uniós intézményekben, ha nem hiszik el, hogy gondosan kezeljük a pénzüket, és hogy erről megfelelően beszámolunk – közölte. Hozzátette: az Európai Uniónak megbízhatóan kell vezetnie a könyvelését, optimálisan kell felhasználnia pénzeszközeit, és gondoskodnia kell az átláthatóságról és a bizonyosságról.
Az EU éves költségvetése az uniós tagállamok bruttó hazai termékének körülbelül egy százalékát teszi ki, az összesített államháztartási kiadásaiknak pedig megközelítőleg a két százalékát.