A migrációs válság megoldását nem a bevándorlók kényszerű átirányításában, nem az erőltetett áttelepítésben kell keresni, a problémákat ott kell megoldani, ahol keletkeznek – hangsúlyozta Waszczykowski.
A humanitárius segítségnyújtás fő területeiként Szíriát, valamint a libanoni és jordániai menekülttáborokat jelölte meg, közölve, hogy Lengyelország tavaly több mint 119 millió zlotyt (8,5 milliárd forint) szánt a migrációs probléma helyben történő kezelésére.
Kiemelte azt is, hogy hatékonyabban kell védeni az Európai Unió külső határait, utalva a lengyel határőrök és rendőrök részvételére a migrációs nyomás alatt álló macedón, bolgár, görög, szlovén és magyar határszakaszok védelmében.
Véleménye szerint az EU-n belüli széles körű konszenzus kialakítására esélyt ad a hatékony szolidaritás koncepciója, melyet az EU előző félévi soros elnökségét betöltő Szlovákia terjesztett elő.
Az ukrán válság okozta kivándorlásra utalva rámutatott: a nyugat-európai politikusok egy része figyelmen kívül hagyja azt, hogy Lengyelország e téren is hozzájárul a migrációs válság kezeléséhez. „Több mint egymillió ember, mindenekelőtt a háború és gazdasági válság gyötörte Ukrajna lakói, Lengyelországban élnek és dolgoznak” – mondta, hozzáfűzve: ez azt jelzi, hogy a lengyel politika e téren hatékony, bár „más módszerekkel éri el céljait”.
Ezért – mint fogalmazott – „teljesen indokolatlan”, hogy Lengyelországot és más közép-európai országokat az uniós támogatások korlátozásával fenyegessék, így kényszerítve őket az uniós menekültelosztási kvóták elfogadására.
A regionális együttműködésről szólva a miniszter „dinamikus visegrádi csoportot” említett, külön említve a kibővített formátumú V4-es koordinációt.
Emellett megjegyezte: „természetes” lenne a V4-ek együttműködése az úgynevezett Weimari Háromszöggel (Lengyelország-Németország-Franciaország). A két tömörülés „amolyan politikai kapocsként kötné össze” Európa két részét – vélekedett.
A tárcavezető az EU jövőjét nevezte az idei legnagyobb kihívásnak. A lengyel kormány prioritása az EU megjavítása, nem pedig lebontása – mondta. Hozzátette: a nemzeti egoizmusok Európájához való visszatérés ugyanolyan kártékony lenne, mint azok az integrációs utópiák, melyek nem a kontinens társadalmi és politikai valóságában gyökereznek.
A lengyel kormány szerint az EU úgy is jobbá tehető, hogy a négy alapvető szabadságra – az áru, a tőke, a személyek és szolgáltatások szabad áramlására – támaszkodva új uniót építenek fel új alapszerződés alapján – vélekedett Waszczykowski. Lengyelország érdeke a tagállamok központi szerepének visszaállítása, az EU-nak a Brexit (Nagy-Britannia EU-ból történő távozása) után a gazdasági növekedésre, a biztonságra, a migrációs kihívásokra kell összpontosítania – mondta, hangsúlyozva a közös piac megőrzésének fontosságát.
Az új washingtoni kormányhoz való viszonyról szólva kiemelte az Egyesült Államok politikai és katonai részvállalását a NATO-ban.
A lengyel-orosz kapcsolatokról szólva Waszczykowski úgy értékelte, hogy ezeket jelenleg „a kelet-európai agresszív orosz lépések” határozzák meg. Hangsúlyozta ugyanakkor a párbeszéd fontosságát, és bejelentette: a közeljövőben felújítja tevékenységét a lengyel és az orosz kormány tanácsadó testületeként működő, 2002-ben alakult szakértői testület, amely 2015-ben felfüggesztette munkáját.
Megerősítette: Varsó ragaszkodik a 2010-es szmolenszki légikatasztrófában lezuhant elnöki repülőgép roncsának visszaadásához, és az oroszországi ügyészségi eljárás lezáratlansága miatt kész a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulni.
A Kínával formálódó stratégiai partnerséget Waszczykowski a lengyel külpolitika „állandó elemének” nevezte, megemlítve a 2012-től működő Kína-Kelet-Közép-Európa (16 +1) együttműködési formátumot, melynek tengerészetügyi titkársága csütörtökön nyílt meg Varsóban.