Nem csak a londoni Buckingham-palota készül forgatókönyvvel II. Erzsébet halálára: brit sajtóértesülések szerint hamarosan összeül a nemzetközösség hét magas rangú tisztviselője, és megtárgyalják, hogy az ikonikus királynőt követően ki irányítsa a kormányközi szervezetet. Az angol koronával ellentétben az ötvenhárom – zömében a Brit Birodalomból kivált – ország közösségének vezetésére nincs öröklési rend, így elméletileg könnyen megtörténhet, hogy Károly walesi herceg helyett mást illet majd a nemzetközösség feje cím.
A BBC a szervezet egy vezető tagjára hivatkozva azt írta: bármilyen ízléstelennek is tűnhet, szinte biztos, hogy a II. Erzsébet halála utáni teendők terítékre kerülnek a londoni találkozón. A politikusok később a nemzetközösség kormányfőinek áprilisi csúcstalálkozóján hozzák nyilvánosságra az öröklésről (is) szóló jelentésüket, amelynek pikantériája, hogy az eseményen – valószínűleg utolsó alkalommal – maga a 92 éves királynő is részt vesz.
Arról egyelőre keveset tudni, hogy milyen kritériumok alapján választják ki a jobbára ceremoniális jogkörökkel rendelkező nemzetközösségi vezetőt. Az egyetlen ismert szabály, hogy a személyére mind az 53 tagállam vezetőjének rá kell bólintania.
A brit The Telegraph szerint Károly herceg épp a szimpátiaszavazatok miatt bukhat el, ugyanis a korábban megszellőztetett WikiLeaks-iratok szerint a 69 esztendős trónörökös személye „nem vált ki anyjáéhoz hasonló mértékű tiszteletet” az érintett országokban. Mások szerint épp a II. Erzsébetet övező személyi kultusz repítheti a Brit Nemzetközösség élére Károlyt, akinek sajtóforrások szerint egyelőre kihívója sem akad.
– A legfontosabb kérdés, hogy a mindenkori brit uralkodó birtokolja-e a címet, vagy a jelölt személye számítson – írta a BBC, egyúttal megjegyezve: a nemzetközösségben egyre többen szeretnék, ha az egységet szimbolizáló vezetőt egy demokratikus folyamat eredményeként neveznék ki.
Érdemes megjegyezni, hogy a nemzetközösség élén eddig csupán két személy, II. Erzsébet és apja, VI. György állt. Az 1949-es londoni deklaráció alapján a mindenkori vezető a független országok szabad társulásának szimbóluma, de jogilag nem a brit koronán keresztül tölti be a címet. Emiatt lehetséges, hogy II. Erzsébetet tizenhat nemzetközösségi tag – köztük Kanada, Ausztrália és Új-Zéland – elismeri uralkodójaként, azonban hat nemzetközösségi monarchia és harmincegy nemzetközösségi köztársaság csupán a szervezet fejeként tekint a királynőre.
A hatáskörei egyébként meglehetősen korlátozottak: a vezetőnek nem áll jogában eldönteni, hogy mit és hogyan tegyen a – főként történelem, nyelv és kultúra által összekötött – országcsoport, viszont kötelező részt vennie a nemzetközösség kormányfőinek csúcstalálkozóin, és a négyévente tartott nemzetközösségi játékokon. II. Erzsébet a nemzetközösség napján (minden év március második hétfője) üzenetet is intéz a több mint kétmilliárd fős lakossághoz.
Öröklési rend
Károly herceg megítélése nem csak a nemzetközösség országaiban vitatott. A walesi herceg hírnevét jelentősen megtépázta a Lady Diana Spencerrel kötött házassága, majd a nő tragikus halála, illetve Károly Camilla Parker Bowlesszal folytatott viszonya. A legtöbb közvélemény-kutatás szerint a britek java inkább idősebb fiát, a fiatalabb generációk szemében példaképként élő Vilmos cambridge-i herceget szeretné a trónon látni. A brit öröklési sorrend ugyanakkor a szokásjogot követi, és Károly „átugrására” csak korlátozott lehetőségek vannak. Ilyen például, ha maga mond le a trónról, ha meghal, vagy ha a személye súlyos mértékben kompromittálódik, és lemondatják.