A német politikai megosztottság felszámolásában, illetve a stabilitásban és egy új európai irányvonalban bízva értékelték tegnap a német nagykoalíciós pártok vezetői azt a 177 oldalas megállapodást, amely immár „csak” a 463 ezer fős szociáldemokrata (SPD) párttagság többségének a jóváhagyására vár, hogy életbe léphessen. Ez várhatóan márciusra meg is történhet, noha az SPD-be az utóbbi hetekben mintegy 25 ezren léptek be, zömükben a nagykoalíció ellenzői, éppen azért, hogy a pártszavazáson megfúrhassák azt. Ezzel együtt elemzők szerint mégis igent mond a többség. A CDU esetében elég egy pártkongresszus jóváhagyása.
A Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, a Németországot 2005 óta irányító Angela Merkel új „csapattal” készül immár negyedik kancellári megbízatására. A hazánkban is ismert nevek közül Sigmar Gabriel alkancellár-külügyminiszter (SPD) és Thomas de Maiziére belügyminiszter (CDU) kikerül a kormányból. A külügyi tárca élére Martin Schulz, eddigi SPD-elnök kerül, aki egyúttal lemondott párttisztségéről Andrea Nahles eddigi Bundestag-frakcióvezető javára. De az SPD-s alkancellár Olaf Scholz, a tartományi rangú Hamburg főpolgármestere lesz, aki egyben az egyik legbefolyásosabb tárcát, a pénzügyit is megkapja.
Őt Schulz lehetséges utódaként is emlegették, de tekintélyét megtépázta, hogy a globalizációellenes tüntetők a tavalyi G20-csúcson szétverték Hamburgot. Maiziére helyére, egy megerősíteni kívánt „csúcs-belügyminisztérium” élére pedig Horst Seehofer, a CDU-val szövetséges bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke lép, aki lemond bajor kormányfői posztjáról, és a CSU már Markus Söderrel mint listavezetővel készül az őszi tartományi választásokra.
– Németországban még soha nem fordult elő, hogy ilyen hosszú idő után alakulhasson csak meg az új kormány. De ez is még csak papíron létezik, amíg a szociáldemokrata tagság jóvá nem hagyja. Néhány hónap elteltével lehet majd arról beszélni, hogy mennyire életképes a több mint 4400 napja kormányon lévő Angela Merkel negyedik kabinetje – mondta lapunknak Nógrádi György, a német politika szakértője, biztonságpolitikai elemző. Szerinte Martin Schulz, aki nagyon kemény követelésekkel lépett fel, de a migrációs kérdésben kénytelen volt engedni a CDU/CSU akaratának – évi 180-220 ezer új bevándorló, havi ezer főnek családegyesítési lehetőség –, bármikor képes feszültséget gerjeszteni. –
Ő egy nyolc általánost végzett hordószónok. Számos beszédét hallgattam meg, és meggyőződésem, hogy semmihez nem ért, viszont mindenről nagyon szívesen beszél. A külpolitikában eddig rendre a visegrádi országok és az amerikaiak ellen emelt szót, majd meglátjuk, hogy mint külügyminiszter miként folytatja – mondta Nógrádi, aki szerint az ígéretét – miszerint nem lép be a Merkel-kormányba – most megszegő Schulzot kiegyensúlyozhatja, hogy a belügy élére kerülő Seehofer viszont jó kapcsolatokat ápol Magyarországgal.
A koalíciós szerződésben Magyarország egyszer szerepel, mégpedig elismerően. – Nem feledkezünk meg arról, hogy Lengyelország és Magyarország rakta le az alapkövet Németország és Európa szabad újraegyesüléséhez – olvasható a dokumentumban. Az Európa reformja mellett kiálló szerződés az EU-határok közös megerősítését szorgalmazza, de a „szolidáris felelősségvállalás” megfogalmazás arra utal: Berlin nem tett le arról, hogy az EU érvényesítheti a kötelező migránskvótát.
VÉGZETTSÉG NÉLKÜL
Nem Martin Schulz az egyetlen az európai vezetők közül, akinek nincs felsőfokú végzettsége. Van erre más példa is a nyugat-európai szociáldemokraták most hatvanas generációjában. Így Stefan Löfven svéd kormányfő érettségizett hegesztő, külügyminisztere, Margot Wallström pedig egyszerű banktisztviselő volt politikai karrierje előtt. Schulz az iskolában kétszer is megbukott, nem maturált, később könyvesboltban dolgozott, majd 31 évesen egy kisváros polgármestere lett. De a diplomáciában segítheti, hogy öt idegen nyelven beszél, amit annak is köszönhet, hogy a német–holland–belga határvidékről származik, és mindhárom országban élnek rokonai.