Az áldozatok száma alapján a nizzai ámokfutás a szervezeti háttérrel rendelkező, felkészült, csapatban dolgozó szélsőségesek által elkövetett merényletekkel vetekszik. A 130 ártatlan halálával végződött tavaly novemberi párizsi támadásokban kilenc, a Közel-Keleten kiképzett terrorista vett részt, míg a 32 áldozatot követelő brüsszeli robbantásokban öt, hasonlóan tapasztalt radikális. Az ilyen összetett műveletek azonban egyre inkább háttérbe szorulnak a mind gyakoribbá váló magánakciók miatt.
Ma már különösebb előképzettség nélkül is egyszerűen megszerezhetők egy terrortámadás végrehajtásához szükséges információk és eszközök. A szélsőséges szervezetek a világhálón keresztül számos tippet osztanak meg az erre fogékony közönséggel. Ilyenekből pedig sajnos bőven akad. Az utóbbi években számos magányos merénylő által elkövetett terrorakció rázta meg a nyugati világot és kontinensünket, azon belül is elsősorban Franciaországot. Elég, ha csak a júniusi, Párizs melletti túszejtésre, a Londonban lekaszabolt angol katonára vagy a négy évvel ezelőtti toulouse-i gyilkosságokra gondolunk. A biztonsági szervek definíciója által csak magányos merénylőként emlegetett elkövetők külső segítség nélkül tervezték meg támadásaikat, amelyeket viszonylag könnyen beszerezhető eszközökkel, késekkel vagy maroklőfegyverekkel vittek végbe.
Az áldozatok száma így általában alacsony maradt. A terrorszervezetekhez közvetlen kapcsolattal nem rendelkező szélsőségesek által elkövetett erőszak azonban mintha még kifinomultabbá és kegyetlenebbé válna. A kaliforniai San Bernardinóban tavaly 14 emberrel végzett az Iszlám Államnak hűségesküt fogadó muszlim házaspár. Idén májusban a floridai Orlandóban közel félszázan vesztették életüket egy elsősorban homoszexuálisok által látogatott bárnál történt lövöldözésben.
A véres nizzai ámokfutás a kontinensünket sújtó terrorizmus történetében is új fejezetet nyit. A hatóságok hivatalosan még nem nyilatkoztak a támadó motivációjáról, ám elemzők szerint annak ellenére is valószínűsíthető, hogy az iszlám radikalizmus áll a háttérben, hogy a férfi neve nem szerepelt a szélsőségeseket listázó rendőrségi adatbázisban. A rendőrök továbbra is vizsgálják, hogy lehetett-e segítője, de az eddig napvilágot látott információk arra utalnak, hogy külső támogatás nélkül cselekedett.
A nizzai merénylet sajnos tankönyvi példa lehet a támadásokra készülő magányos merénylők számára. Az iszlám radikalizmus vélhetően fel fogja használni a férfi módszereit, függetlenül attól, hogy mi volt a tényleges motivációja. A Nyugaton élő iszlamisták vezetése tekintetében az al-Kaida helyét átvevő Iszlám Állam támogatói ujjongó üzenetekkel árasztották el a közösségi oldalakat rögtön a merényleteket követően.