A többi közt Állítsátok meg Macront! transzparenseket a magasba emelve tízezrek tüntettek Párizsban az elmúlt hét végén a francia elnök politikája ellen, miközben a rendőröknek egyes randalírozókkal szemben könnygázt is be kellett vetniük. A május 1-jei munkavállalói felvonulást is szokatlanul erőszakos zavargások szorították háttérbe: szélsőbaloldali fiatalok gyújtogattak, törtek-zúztak.
Eközben folytatódik és könnyen a nyaralási szezonra is áthúzódhat az Air France légitársaság, illetve az állami vasútvállalat, az SNCF dolgozóinak időszakos sztrájkja is. De mindezzel együtt sem állítható, hogy a tegnaphoz képest egy évvel korábban megválasztott Emmanuel Macrontól elfordult volna a francia közvélemény. Különösen nem igaz ez annak fényében, hogy a csaknem 48 millió francia választópolgárból Macron 21 milliónál is kevesebbnek a voksával nyert tavaly május 7-én, csaknem kétharmados győzelmet aratva szélsőjobboldali ellenfelével, Marine Le Pennel szemben.
Egy friss felmérés szerint a franciák 45 százaléka ítéli pozitívnak Macron politikáját, míg 55 százalék negatívnak. A megkérdezettek elsősorban a szociálpolitikájával, tekintélyelvű irányításával és a bevándorlás kezelésével elégedetlenek, a reformokban, a külpolitikában és a terrorizmus elleni fellépésben viszont sikeresnek ítélik.
A CEVIPOF kutatóközpont tanulmánya – amelyet a távirati iroda idézett – arra világít rá: a hagyományos francia politikai berendezkedést Macron elnökké választása hosszú távra robbantotta szét, így sem a hagyományos jobb- és baloldalon, sem a radikális pártoknál nincs nála elfogadottabb politikus. „Általában az a helyzet, hogy egy újonnan megválasztott bal- vagy jobboldali elnök esetében a legyőzött ellentábor néhány hónap alatt tömegesen ellenzéki vagy akár ellenséges álláspontot vesz fel. De egy centrista pozíciót magáénak valló elnök esetében ez nem automatikus.
Macron jelenleg élvezi a teljes saját tábora támogatását – a Köztársaság Lendületben elnöki párt híveinek 93 százaléka mondta magát elégedettnek –, ugyanakkor az ellenzéki szavazók egy jelentős részének megbocsátásával, sőt akár csatlakozásával is büszkélkedhet: a jobbközép Köztársaságiak híveinek 45, míg a Szocialista Párténak 35 százaléka elégedett vele. Ezek a mutatók magasak és példátlanok” – írta Jérome Fourquet francia politológus, aki tegnap az évforduló apropóján a Le Monde online felületén, chaten válaszolt olvasói kérdésekre.
Kérdés, mekkora támogatást szerezhet Macron az Európa-politikában ambiciózus terveihez – így az euróövezet intézményi megerősítéséhez – a negyedik koalíciójával küszködő Angela Merkel német kancellártól. – A britek távozásával átrendeződik az EU hatalmi geometriája is, a franciáknak pedig partnerek kellenek elképzeléseik keresztülviteléhez – mondta lapunknak Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, aki szerint ugyanakkor a németek óvatosak, kivárnak.
– Nem biztosak benne, hogy vége a gazdasági válságnak, a berlini koalíció is megosztott, a német alkotmánybíróság pedig jelzést adott, hogy a szuverenitás átruházásához alkotmánymódosítás lehet szükséges – mondta. De – állítja a szakértő – közös európai érdek, hogy kompromisszum szülessék olyan területeken, mint az EU-határvédelem vagy a gazdasági növekedést és stabilitást fokozó eszközök biztosítása.
Nem akarnak EU-pénzügyminisztert
Olyan határozatot akar elfogadtatni a Kereszténydemokrata Unió (CDU), a vezető német kormánypárt, amelynek értelmében a nemzeti parlamentek jóváhagyása nélkül nem lehet majd közös európai adósságkezelést és fiskális politikát folytatni. Ellenzik a közös uniós pénzügyminiszter posztjának létrehozását is. Előzőleg Olaf Scholz német alkancellár és pénzügyminiszter is érzékeltette, hogy Macron reformterveinek nem minden elemét lehet a gyakorlatba átültetni.