Az év kezdete óta a török líra értékének mintegy 20 százalékát vesztette el a dollárhoz képest többek között amiatt, hogy a befektetők elkezdték kivonni megtakarításaikat a feltörekvő piacokról, s pénzüket inkább a biztonságosabbnak értékelt Egyesült Államokba vitték.
A nemzeti valuta igazi mélyrepülése azonban a múlt héten kezdődött, amikor különösen erős eladási hullám indult el annak nyomán, hogy az önmagát a kamatok ellenségének minősítő Recep Tayyip Erdogan török államfő arról beszélt, hogy várakozásai szerint a június 24-i előre hozott elnök- és parlamenti választások után az államfő erősebb ellenőrzést gyakorol majd a monetáris politika felett.
Ez a kijelentés csak tovább súlyosbította azokat a félelmeket, hogy a jegybank monetáris tanácsa esetleg nem lesz képes megbirkózni a két számjegyű inflációval. (Áprilisban 10,85 százalékon állt az éves infláció, de az utóbbi hónapokban a 12,98 százalékot is elérte.)
Miközben a befektetők, válaszul az elnöki szózatra, bőszen lapátolták kifelé számláikról a lírát – eladdig, hogy egy líra már csak 20 dollárcentet ért –, a török jegybank szerdán rendkívüli, 300 bázispontos kamatemelést hajtott végre.
Az agresszív lépéssel a központi pénzintézet az úgynevezett késői likviditási ablak (Late Liquidity Window) kamatát emelte meg 13,5 százalékról 16,5 százalékra, ugyanakkor az egynapos jegybanki hitel kamatát 9,25 százalékon, az egynapos jegybanki betét kamatát 7,25 százalékon, az egyhetes repokamatlábat pedig 8,00 százalékon hagyta. (A Late Liquidity Facility az a hitelezési instrumentum, amelyet a török jegybank használ az ország bankjainak hitelellátására török lírában a napi likviditási igények fedezésére.)
A líra gyengülése a választások miatti aggodalmakkal hozható összefüggésbe. Közvélemény-kutatások szerint ugyanis az elnökválasztás kétfordulós is lehet, a parlamenti választásokon pedig nem biztos, hogy Erdogan kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) meg tudja őrizni többségét. A piacok így joggal tartanak gazdasági instabilitástól.
Szakértők közben amiatt is aggódnak, hogy az infláció meglódulása visszafoghatja a gazdasági növekedést, illetve a pénz és a befektetések kiáramlanak az országból. Törökország folyó fizetési mérlegének deficitje ráadásul jó magasan, a bruttó hazai termék (GDP) több mint 5 százalékán áll. Ez azt jelenti, hogy az import volumene meghaladja az exportét, a különbséget pedig külföldi pénzpiacokról kell fedezni.
Ráadásul Ankara a gazdaság működtetését rövid lejáratú államkötvények kibocsátásával biztosítja, ami azzal a kockázattal jár, hogy a források hamar kimerülhetnek, amennyiben a befektetők hátat fordítanak a feltörekvő gazdaságnak.