Az Indonéziában található Tambora kitörése az egész északi féltekét megrázta. A történelmi idők egyik legnagyobb ismert vulkánkitörése – tavaly emlékeztek meg a katasztrófa 200. évfordulójáról – két lépésben zajlott. Az első, 1815. április 5-i kitörése során 25 kilométer magasra emelkedett a hamufelhő, másodpercenként 100 ezer tonna vulkáni anyag robbant a felszínre. A kitörés csupán két órán át tartott. Április 10-én újra „eldörrent” a tűzhányó. A három órán át tartó kitörés még az előzőnél is intenzívebb volt, a kitörési felhő több mint 40 kilométer magasba emelkedett. A kataklizma 3-4 napig tartott, miközben 40 köbkilométer magma, több mint 150 köbkilométer vulkáni anyag jutott a felszínre. Hetvenezer ember halt meg, de ha figyelembe vesszük, hogy a következő években milyen súlyos közvetett következményei voltak, nincs kizárva, hogy a kitörésnek több mint egymillió áldozata volt.
A következő évet, 1816-ot a nyár nélküli évként tartják számon, amikor a nyári átlaghőmérséklet több fokkal volt alacsonyabb a szokásosnál, az évi középhőmérséklet pedig 0,4-0,7 fokkal volt kisebb az átlagosnál. Sok helyen még nyáron is havazott, és fagy vitte el a termést. A kitörés 200. évfordulója alkalmából a svájci Bernben rendezett tavalyi konferencián az is elhangzott, hogy Magyarország térségét különösen súlyosan érintette a kitörés. Az extrém időjárási viszonyok miatt tízezrek haltak meg. Kiss Andrea, a bécsi egyetem munkatársa szerint gyakorlatilag hónapokon keresztül vízben tocsogott az ország, Szegeden a Tisza hat hónap folyamatos áradása után 1816 nyarán az egyik legnagyobb árvizét produkálta a folyó. Vajon milyen gyakran következik be egy ilyen globális hatású vulkánkitörés?
– A jégfuratminták elemzése alapján ma már tudjuk, hogy az elmúlt kétezer évben nagyjából ötven olyan vulkánkitörés volt, amely kisebb-nagyobb mértékben hatással lehetett a bolygó klímájára, és környezeti változást hozott. Átlagosan kétszáz évente kerül sor olyan erős vulkáni működésre, amely legalább 0,5 Celsius-fokos globális hőmérséklet-csökkenéssel jár, és amelynek jelentős területeken lehet érezhető hatása. A számítások szerint ebben a században mintegy 25 százalék esélye van egy Tambora-kitöréshez mérhető vulkáni eseménynek – tájékoztatta lapunkat Harangi Szabolcs, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportjának vezetője. Ezek mellett azonban a jégfuratminták további érdekességeket is feltártak. – A történelmi időkben több, úgynevezett kettős vulkánkitörés volt, azaz egy évtizeden belül két olyan vulkáni működés, amely befolyásolta a klímát, és amelyek hatása az időbeli közelség miatt felerősödött. Legutóbb 1831–1835-ben volt ilyen esemény, ami statisztikailag átlagosan 150 évente ismétlődik. Ilyenre is fel kell tehát készülnünk – figyelmeztet a vulkanológus. A meglehetősen csendes utóbbi negyedszázad után tehát bármikor következhet egy jelentős kihatású vulkáni kitörés vagy kitöréspár.
Egy vulkánkitörésnek akkor van klimatikus hatása, ha legalább 1-5 millió tonna kén-dioxidot bocsát a légkörbe, mégpedig nagy magasságba, a sztratoszférába (több mint 15 kilométer magasba). A kén-dioxid a sztratoszférában apró kénsavcseppekké alakul, és ez az úgynevezett kénsavaeroszol-felhő a vulkáni működés után akár éveken keresztül visszaveri a beérkező napsugarak egy részét. Ez pedig felszíni hőmérséklet-csökkenést okoz. Ha a gázokkal teli kitörési felhő nem jut fel ilyen magasba, azaz az úgynevezett troposzférában (ez a sarkokon 10, a trópusokon 14-15 kilométeres magasságot jelent) marad, akkor a vulkáni anyag a csapadékkal hamar kimosódik, a kitörésnek nem lesz éghajlat-módosító hatása.
Az elmúlt évek kutatásai azonban azt mutatják, hogy nem csak a nagy vulkáni kitöréseknek lehet klimatikus hatásuk. Az új műszeres mérések eredményei és az adatok felhasználásával készült modellszámítások azt jelzik, hogy a 2000 óta tapasztalható szerényebb globális hőmérséklet-emelkedés egyik lehetséges oka a vulkáni működés során légkörbe került gázok lehettek. Bár nem voltak nagy vulkánkitörések, de legalább három olyan vulkáni esemény volt (Kaszatocsi-, Szaricsev- és Nabro-kitörések), ami kimutatható mértékben befolyásolta az éghajlatot. A számítások szerint a vulkáni kitörések az utóbbi 15 évben összességében mintegy 0,12 Celsius-fokkal csökkentették a globális átlaghőmérséklet-emelkedést. – A vulkáni működés hatását tehát figyelembe kell venni a jövő hőmérséklet-változásának előrejelzésében – hangsúlyozta a vulkanológus.