Sosem volt még olyan alacsony a 2012 decemberében – a gazdaság fellendítésének és a védelmi intézkedések növekedésének ígéretével – másodszorra is miniszterelnökké választott Abe Sinzó népszerűtlensége, mint az elmúlt hónapokban. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy a japán társadalomnak mennyire megingott a bizalma az ország legerősebb pártjának élén álló politikusban, mint a június 2-i önkormányzati választás, amelyen a Liberális Demokrata Párt (LDP) minden eddiginél súlyosabb vereséget könyvelhetett el magának. Egy helyi konzervatív lap szerint Abe támogatottsága 36 százalékról 13-ra csökkent, egy liberális lap ad hoc közvélemény-kutatása szerint a kár ennél jóval nagyobb: 5 százalékra esett 33 százalékról. Japánban egyik adat sem elképzelhetetlen, és egyik se jelent visszavonhatatlan bukást. Akárhogy is, az Abe személye és a közeli hozzátartozói körül kialakult súlyos korrupciós botrányok alaposan megtépázták a politikus hírnevét, ami jelentősen rontotta esélyeit a jövőre esedékes választásokon, amikor lehetősége lenne harmadszorra is ringbe szállni a kormányfői pozícióért. A mély zuhanás visszafordítása, de legalábbis megállítása érdekében a kormányfő augusztus 3-án kabinetjének teljes átalakítását tervezi, amelynek következtében 19 miniszterének több mint felét lecseréli.
Egyelőre annyi bizonyos, hogy két legfőbb bizalmasa, Szuga Josihide kabinetet vezető miniszter és Aszó Taró pénzügyminiszter megőrizheti pozícióját, sajtóhírek szerint azonban az 59 éves Kisida inkább elhagyná a kabinetet. Abe főként annak köszönhetően tudta megőrizni pozícióját, mert az ellenzék rendkívül gyenge, és a pártján belül sem akadt számottevő kihívója – eddig a pillanatig. Kisida Fumio színre lépése azonban – ha nem is egy csapásra, de – olyan átalakulásokat indíthat be a közéletben, amely megnehezítheti Abe útját, hogy a szigetország modern kori történelmének leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke legyen.