Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendkívüli ülést hívott össze, hogy megtárgyalják, milyen lépésekre van szükség a legújabb ebolajárvány kezelése érdekében.
A legújabb fertőzés eddig nagyjából 45 embert érintett, közülük 22-en haltak meg, ám a jövő egyáltalán nem rózsás. A falvak mellett ugyanis történt megbetegedés Mbandakában, a fővárostól, Kinshasától mintegy négyszáz kilométerre fekvő, egymilliós városban is. Mbandaka fontos közlekedési csomópont, ám csak helyi viszonylatban fejlett, egész városnegyedekben nincs áram és víz, ahogy az orvosi ellátás is nehézkes.
A szakértők szerint a vírus elleni védelem fontos eleme, hogy a megfertőzött személy közvetlen környezetét elszigeteljék az egészségesektől, ám ezt falvak esetén is nehéz megoldani, nagyobb városokban viszont szinte lehetetlen.
A WHO négyezer adag ellenszérumot szállított Kinshasába, hogy elejét vegye a járványnak, ám tudni kell, az oltóanyag kísérleti stádiumban van, így hatékonysága nem egyértelmű, emellett Kinshasából el kell azt szállítani a baj forrásához, az említett Mbandakától nyolcvan kilométerre fekvő Bikoróba. A szérum nagyon érzékeny anyag, mínusz nyolcvan Celsius-fok alatt tartják a hőmérsékletét, amíg el nem jut Bikoróba, ahová földutakon és esetenként folyókon kell eljutni.
A szakemberek aggodalma főként a folyóhoz kötődik. Mbandaka ugyanis a Kongó folyó partján fekszik, így onnan játszi könnyedséggel el lehet jutni a tízmilliós Kinshasába. Az ebolás betegek többsége a fertőzés kezdeti szakaszában nem tudja, hogy mi a baja, hiszen az ebola első tünetei leginkább az influenzához hasonlítanak.
Úgyszintén veszélyben van a folyó túlpartján található Kongói Köztársaság, amelynek fővárosa, Brazzaville látótávolságban van Kinshasától, amolyan afrikai Pest-Budaként, csak más léptékben (Kinshasa tízmilliós lakossága mellett Brazzaville 1,8 millió ember otthona), s hidak nélkül. Ha pedig a beteg észak felé indul, a kontinens legelmaradottabb országába, a Közép-afrikai Köztársaságba jut, ahol semmilyen feltétel nem adott az ebola kezelésére.
Sokat számít viszont, hogy Kongó már sokat szenvedett a betegségtől, az ebola 1976-os megjelenése óta ez a kilencedik járvány, így az egészségügyi hálózat viszonylag felkészült. A nyolc eddigi járvány során hivatalosan 811 ember halt meg, míg a három évvel ezelőtti, nyugat-afrikai ebolajárvány mintegy 11 ezer ember halálát okozta.
Az ottani szakemberek ugyanis nem ismerték a betegséget, a rendszer nem volt felkészülve arra, hogyan kell kezelni az ebolát, ahogy a lakosság se volt tisztában a tennivalókkal, ez okozhatta a súlyos emberveszteséget. A 2014–15-ös járvány során az orvosok megtiltották a hozzátartozóknak, hogy lemossák az elhunytakat, esetleg mellettük virrasszanak, mivel ez a vírus terjedését segíti elő, ám a helybéliek nem követték a jó tanácsot, és inkább eltitkolták a betegséget. Ám az oltóanyag Guineában viszonylag sikerrel vizsgázott, így a WHO is bizakodó ebben a tekintetben.