Petro Porosenko elnöknek a kedvezőtlen népszerűségi mutatói miatt valami váratlant kellett húznia, de ez a lépése rosszul sült el, és még nehezebb helyzetbe hozta saját magát – véli Pavlo Rugyakov, a kijevi székhelyű Perspektíva politikai elemzőközpont igazgatója. A politológus magyarázata szerint kívülről úgy tűnt, hogy az államfő javaslatának célja a jövő évi márciusi elnökválasztás későbbi időpontra tolása.
Ezzel magyarázható az a parlamenti „piactér”, ami a kijevi Rada üléstermét jellemezte a hadiállapot bevezetéséről szóló törvény elfogadása során. Nem véletlen, hogy több mint öt órát vitáztak a képviselők, és az államfő előbb megjelent, hogy beszédet tartson, majd elment, s csak a szavazás előtti percekben tért ismét vissza. Ezek mind-mind arra utalnak, hogy a kulisszák mögött kemény egyezkedések folytak.
Nemcsak az ellenzék, de a kisebbik kormánypárt, az Arszenyij Jacenyuk előző miniszterelnök vezette Népfront sem akart beleegyezni abba, hogy a hadiállapotra való hivatkozással elmaradjon az elnökválasztás. Végül Porosenko engedni kényszerült, s ezért csökkentette az utolsó pillanatban 60 napról 30-ra a rendkívüli állapot időtartamát, mert így december 31-én hivatalosan is megkezdődhet a 2019. március 31-re kitűzött elnökválasztás kampánya, ami persze a valóságban már rég kezdetét vette.
A háttérben zajló alkukötés egyértelmű bizonyítéka az is, hogy a hadiállapot törvénybe foglalása után azonnal megszavazták azt is, hogy március utolsó vasárnapján rendezik meg az államfőválasztás első fordulóját. Jövőre egyébként nemcsak új államfőt, hanem új parlamentet is választ az ország.
Amennyiben az államfő tényleg azon spekulált, hogy az ukrán hadihajókkal történtekre adott válaszként elfogadott hadiállapottal meghosszabbíthatja mandátumát, akkor valóban eltaktikázta magát. Ám vannak olyan vélekedések is, hogy a terve még beválhat, ugyanis ő maga jelentette ki: önmagában a hadiállapot bevezetésével Ukrajna senkinek nem üzent hadat, de készen kell állnia egy esetleges szárazföldi támadás visszaverésére is.
A már idézett Rugyakov felteszi a kérdést: vajon mi fog történni akkor, ha véletlenül egy kóbor orosz katona fegyverrel a kezében átlépi a donbaszi orosz–ukrán határt? Vagy ha a Kercsi-szoros provokációjához hasonló cselekmény történik a frontvonalban is?
Jogosnak tűnik Julija Timosenko egykori miniszterelnök, Porosenko korábbi szövetségesének, Oleg Ljasko radikális pártvezérnek vagy akár Andrij Szadovij lembergi polgármesternek, a Szamopomics (Önsegély) párt elnökének megválaszolatlanul maradt kérdése az elnökhöz: miért csak most jutott eszébe a hadiállapot kihirdetése? Miért nem tette ezt meg a Krím elfoglalásakor, a kelet-ukrajnai harcok kirobbanásakor vagy az elmúlt négy és fél év háborúskodásának legszörnyűbb ütközetei, Debalcevo és Illovajszk során, amikor egyszerre több száz ukrán katona vesztette életét az ellenséges tűzben?
A nagy terv
Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter szerint Oroszországnak kész terve van Ukrajna feldarabolására. A kijevi diplomácia vezetője egy tévéinterjúban úgy fogalmazott: „Nem kell James Bondnak vagy szuperügynöknek lenni ahhoz, hogy megértsük, Oroszországnak katonai terve van, hogy az Azovi-tenger partján fekvő Mariupoltól egészen a Dnyeszter-melléki területekig elfoglalja Ukrajnát, és aztán tovább darabolja azt.” A miniszter szerint a hadiállapot bevezetése megakadályozhatja a Kreml tervének végrehajtását. Arról is beszélt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnöknek Ukrajna létezése „fundamentális problémát” jelent, és ezért nem nyugszik.