Egy évvel ezelőtt Li Ko-csiang kínai miniszterelnök azon kesergett az állami televízióban, hogy hazája képtelen jó minőségben előállítani egy látszólag egyszerű eszközt, a golyóstollat: a helyi gyártású darabok durván fognak a német, svájci és japán termékekkel összehasonlítva. A probléma nem a toll szárával van, hanem az aprócska golyó gyártásával. Mindenki teljesen természetesnek veszi, hogy a tollhegyben golyó „teríti” a tintát a papírra, de azt már kevesen tudják, hogy micsoda precíziós eljárást és gépeket követel az ultravékony, ugyanakkor ultrakemény acél alkatrész előállítása. Nos, ne kerteljünk, a kínai acél ehhez nem elég jó, s maguk a kínaiak sem éppen precíziós munkára termettek. E képesség nélkül pedig Kína mintegy háromezer golyóstollgyártója arra kényszerül, hogy a parányi gömböket külföldről szerezze be, évi 120 millió jüanért (17,3 millió dollár).
Most azonban, úgy tűnik, véget ér a szégyenkorszak, ugyanis mint a Zsenmin Zsipao című napilap jelentette, a Sanhszi tartománybeli Tajjüan vas- és acélgyár ötéves kutatómunka után megoldotta a problémát. A 2,3 milliméteres hegyecskék első adagja a napokban gördült le szinte szó szerint a gyártósorról. Amennyiben a tesztek sikeresek lesznek, Kína két éven belül teljes mértékben önellátó lesz golyóstollból.
Ha azt vesszük, nem kardinális kérdés, hogy Kína tud-e produkálni kiváló golyóstollat. A központi kormányzat azonban célul tűzte ki, hogy a Made in China 2025 program keretében minél több saját fejlesztésű csúcstechnológiai és innovatív gyártási eljárás szolgálja a gazdasági növekedést. S noha a kis értékű tömegcikkek, mint amilyen a golyóstoll is, nem szerepelnek a prioritási listán, a tollkérdés szimbolikus jelentőséggel bír. Ugyanis míg Kína a világ nyersvas- és nyersacéltermelésének több mint a felét adja, finomacélból jobbára importra szorul.