Először nem vesznek tudomást rólad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl – a fenti idézetet sokan Nicholas Klein amerikai szakszervezeti vezetőnek, mások Mahátma Gandhinak, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjának tulajdonítják, de e filozófiát magáénak vallotta Nigel Farage is, aki a 2015-ös brit parlamenti választások előtt ezekkel a szavakkal vázolta fel pártja, az Egyesült Királyság Függetlenség Pártja (UKIP) esélyeit.
Nigel Farage és a UKIP az elmúlt két évtizedben a függetlenségi mozgalom szinonímájává váltak, senki sem harcolt jobban a brit politikusok közül azért, hogy a szigetország elhagyja az Európai Uniót. Farage és a UKIP útja azonban mostantól kettéválik.
Az 54 éves politikus ugyanis kedden bejelentette, hogy kilép abból a pártból, amelyet három alkalommal, összesen kilenc évig vezetett, s amelynek mindvégig meghatározó arca maradt. Farage a The Daily Telegraph című napilapban megjelent cikkében közölte, nem tud többé azonosulni azzal, amivé pártja az elmúlt években vált.
Bírálta Gerard Battent, amiért vezetése alatt az alakulat „megrögzötten” foglalkozik az iszlámmal, s amiért tanácsadójaként alkalmazza Tommy Robinsont, a szélsőjobboldali Angol Védelmi Liga egykori hírhedt vezérét, aki az elmúlt években a muszlimok integrációjának nehézségeire és az általuk elkövetett bűncselekményekre igyekezett felhívni a brit közvélemény figyelmét.
– Még felfogni is szörnyű azt a gondolatot, hogy Tommy Robinson kerül a brexitvita középpontjába. Nagy űrt tudna betölteni egy brexitpárt a brit politikában, de az nem a UKIP lesz – hangsúlyozta Farage, akinek sokak szerint nagy szerepe volt abban, hogy a 2016-os népszavazáson a választópolgárok többsége az EU elhagyását támogatta.
Farage az egyik alapító tagja volt az 1993-ban létrehozott UKIP-nak, amelyet egykori konzervatív párti politikusok, a mélyebb uniós integrációt és a maastrichti szerződést ellenzők, a John Major miniszterelnökben csalódottak alapítottak. Farage vezetésével a UKIP egyre nagyobb sikereket ért el az európai parlamenti választásokon, a legutóbbi, 2014-es voksolás során a konzervatívokat és a Munkáspártot is megelőzték, tizenhárom mandátumot szerezve.
A brit parlamenti választásokon azonban a kétpártrendszert előnyben részesítő parlamentarizmus miatt sosem tudtak tündökölni, még a 2015-ben elért 13,6 százalék is csupán egy mandátumra volt elegendő. A brit szuverenitás visszaszerzésére irányuló és a bevándorlásellenességet sulykoló kampányuk azonban egyre több embert állított melléjük, elsősorban az EU-ból kiábrándult munkásosztály és az alsó középosztály rétegeit.
Nigel Farage színes egyénisége, remek szónoki képességei és közérthető stílusa is emberek millióit vonzotta a párthoz. Gyakran készültek róla képek, amint a szavazóival sörözik és cigarettázik valamelyik hagyományos angol pubban. A brexitnépszavazás óta eltelt két évben – a London és Brüsszel közötti tárgyalások bizonytalan kimenetele miatt – a UKIP ismét megerősödött: a 2017-es parlamenti szavazáson elért 1,8 százalékot mára sikerült 6-8 százalékra növelni.
Elvesztett szövetséges
Az észak-írországi Demokratikus Unionista Párt (DUP) nem szavazza meg a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételrendszerét rögzítő, november végén kötött megállapodást – erősítette meg az egyik parlamenti képviselőjük. A DUP Theresa May kisebbségi konzervatív kormányának külső parlamenti támogatója, nélküle a miniszterelnöknek nincs meg a többsége a londoni törvényhozásban. – Pártom ellenezni fogja a megállapodást, amely szerintünk alkotmányos szempontból sebezhető pozícióban hagyja Észak-Írországot, tekintet nélkül arra, hogy milyen biztosítékokat adnak nekünk – mondta Paul Girvan képviselő a kérdésről folyó parlamenti vitában. (MTI)