Felbátorodott a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) tagsága annak nyomán, hogy az alig ismert Ralph Brinkhaus a minap – nagy meglepetésre – legyőzte Volker Kaudert a Bundestag-frakció vezetőválasztásán, holott utóbbi 13 éven át volt Angela Merkel pártelnök-kancellár hűséges fegyverhordozója.
Azóta két, országosan ismeretlen jelölt is bejelentkezett az elnöki posztra, azaz az immár 2000 óta a legnagyobb német párt élén álló, 64 éves Merkel kihívójának a CDU két hónap múlva esedékes hamburgi tisztújító kongresszusára. Ez újabb jele lehet annak: a német nagypolitika egyre inkább a Merkel-korszak utánra készül, de a Bild napilap azt is megjegyzi, „az ellenjelöltek segítségével egy gyenge eredmény kevésbé rossznak tüntethető fel”.
Merkelt ugyanis általában 90 százalék feletti eredménnyel választották újra; ehhez képest figyelemre méltó volt és gyengének számított a pártelnök 89,5 százalékos támogatottsága a 2016-os tisztújításon, amikorra már a CDU-t is elérték a migránsválság negatív következményei, és indulatos felszólalások is elhangzottak emiatt az esseni kongresszuson. Az egyeduralmat megkérdőjelező két új ellenjelölt két külön nemzedéket képvisel. – Jelét kell hogy mutassuk: a CDU nem feledkezett meg az értékeiről – jelentette be indulását a Facebook-oldalán Jan-Philipp Knoop 26 éves berlini joghallgató, aki kisiskolás volt, amikor nem Merkelnek hívták legutóbb a CDU elnökét.
A másik ellenjelölt, a pártba csak idén belépett Andreas Ritzenhoff 61 éves hesseni vállalkozó (képünkön), arra helyezte a hangsúlyt: olyan változásokat sürget a CDU-n belül, amelyek rövid időn belül politikai irányváltáshoz vezethetnek. A kancellárra nehezedő nyomás csak fokozódhat, ha három hét múlva – mint az várható – gyengén szerepel a CDU a hesseni tartományi választásokon.
Az irányváltás egyre hangsúlyosabban merülhet fel a bajor testvérpártban, a CSU-ban is a jövő vasárnapi tartományi voksolás után. A keresztényszocialisták támogatottsága ugyanis újabb mélypontra, 33 százalékra csökkent, ami azt jelenti: nemcsak többpárti koalícióra kényszerülhetnek, de – elméletileg legalábbis – akár ki is hagyhatók a müncheni kormányból.