Az idei adventet Kárpátalján sajnos inkább meghatározta a félelem, mint a remény. Bár a média nagyrészt elfeledkezett a területről, semmi új nincs a nap alatt, a helyzet talán rosszabb lett – erről beszélt a Magyar Időknek a Család és Élet civil szervezet vezetője, aki csaknem húsz éve él a határon túl, Munkácson. Popovicsné Palojtay Márta elmondta, hogy miközben nagyjából változatlanok maradtak a fizetések és a nyugdíjak (15-30 ezer forint között), még mindig folyamatosan emelkednek az árak. – Rengetegen várják fűtés nélkül a karácsonyt. A helyzetet a családok nagy része úgy próbálja túlélni, hogy valaki elmegy külföldre dolgozni, és hazaküldi a pénzt az otthon maradottaknak. Így gyerekek ezrei apa vagy anya nélkül karácsonyoznak – közölte a Család és Élet civil szervezet vezetője. Hozzátette: sokaknak a Magyarországról érkezett segítség jelentette, jelenti a fennmaradást, de a tapasztalatok szerint mostanra ezek is jelentősen csökkentek. Popovicsné Palojtay Márta azonban megjegyezte, hogy mindezek ellenére a kárpátaljai nép igyekszik mindenből kihozni, amit lehet. – Amikor az egyházon keresztül tűzifa-támogatást kaptak a falusiak, hálából az általuk megtermelt élelmiszerekből zsákszámra küldtek adományt a városban fenntartott ingyenkonyhára. Mert jót tenni jó, még akkor is, ha az ember maga is rászoruló – fűzte hozzá.
A nehézségek ellenére Kárpátalján próbálnak ragaszkodni a szokásokhoz. – Itt még élő hagyomány a kántálás: karácsonykor az emberek meglátogatják a rokonaikat, barátaikat. Ahogy belépnek a házba, énekelni kezdik a Mennyből az angyalt és más karácsonyi énekeket. Néha ruszin nyelven folytatják a kántálást, ha ruszin ember is van a családban – mutatott rá Popovicsné Palojtay Márta. A Család és Élet civil szervezet vezetője kitért arra is, hogy Kárpátalján az emberek jellemzően a hegyekben termett gombából készült gombalevest és rántott halat fogyasztanak karácsonykor, de sokan elkészítik szentestére a (mi mákos gubánkhoz hasonlító) bobajkát is, amelyhez az alapot maguk sütik meg. – A többi sütemény – így a bejgli – és szokás az anyaországihoz hasonló – tette hozzá.
Mások azt emelik ki, hogy a betlehemezés Kárpátalján ma is élő szokás, sőt a tiltások időszakában is általános volt a falvakban. Megemlítik továbbá, hogy kifejezetten gazdagok a görögkeleti karácsonyi hagyományok. Számos népszokás fűződik a termékenységhez. Karácsonykor a padlóra és az abrosz alá búzát szórnak, Luca napján kukoricát csíráztatnak. Érdekes görögkeleti szokás a csillaggal való járás: Magyarországon néhány helyen vízkeresztkor járnak csillaggal a gyerekek, Kárpátalján az ortodox vallásúaknál viszont ez karácsonyi szokás. Ennek lényege, hogy három kisebb gyermek háromkirályként jár házról házra egy csillag alakú szitával; angyali üdvözletet visznek az emberekhez. Mondókáik és énekeik a betlehemes szövegekre hasonlítanak. Ahol mindkét szokás él, ott általában a kisebb gyerekek járnak a csillaggal, a nagyobbak pedig betlehemeznek.
Az eltérő vallásúak tiszteletben tartják a többiek ünnepeit, és gyakran meghívják egymást, hogy így legyenek részesei mindkét karácsonynak. Az eltérő hagyományok hatnak egymásra, ami elsősorban az étkezési szokásokban figyelhető meg. A háziasszonyok eltanulják a különböző vallások, nemzetiségek hagyományos karácsonyi ételeit.
Kárpátalja egyes településein Katalin-naphoz fűződik egy érdekes szokás: ezen a napon zöld ágat tesznek a vízbe, amely ha karácsonyig kinyílik, férjhez megy a leány. Emellett az ágnak bajelhárító képességet tulajdonítanak.