– Ukrajnában a magyarok mellett – és az oroszon túl – számos kisebbség megtalálható, mégis mintha a magyar részről lenne a leghangosabb a tiltakozás a kisebbségellenes kezdeményezésekkel szemben.
– Ez így van, pontosan erre apellálnak az ukránok is. A kijevi retorika szerint ugyanis ezek a törvények az orosz kisebbség ellen irányulnak, azonban a valóságban azt látjuk, hogy az oroszok tiltakoznak a legkevésbé ellenük. A románok érdekes pozíciót foglalnak el, eleinte beleálltak a konfliktusba, és partnerek voltak abban, hogy vigyük nemzetközi színtérre az elégedetlenségünket, egy idő után azonban Bukarest meghátrált és visszavonulót fújt. Ez oktatási miniszteri, külügyminiszteri szinten is érződik, és itt az Európai Parlamentben is. A román EP-képviselők véleménye ugyanis az, hogy az ellenállással csak az oroszok szekerét toljuk, ezért inkább beletörődnek az asszimilációba.
– Milyen uniós csatornákon tud a magyar kormány fellépni?
– Bár lehetőségek vannak, ezek elegendőnek aligha nevezhetők. A legerősebb eszköz, amit használni tudunk, az EU–NATO kapcsolatok blokkolása, de a Velencei Bizottság által az Európa Tanácsban is nagyon erősen dolgozik a magyar delegáció. Az Európai Parlamentben azonban csak apró lépésekben tudunk haladni azáltal, hogy különböző, Ukrajnával kapcsolatos jelentésekbe becsempésszük a kárpátaljai érdekeket. A hétfői plenáris ülésen például volt egy szavazás az EU–ukrán társulási megállapodás végrehajtásának értékeléséről: ehhez delegációs szinten nyújtottunk be módosító indítványokat, a végleges, megszavazott szövegben pedig meg is jelennek olyan kötelezettségek Kijevvel szemben, mint a már meglévő kisebbségi jogok tiszteletben tartása. Emellett a vitatott oktatási törvény hetedik cikkével kapcsolatban is kötelezi a jelentés Kijevet, hogy hajtsa végre a Velencei Bizottság elvárásait. Fontos továbbá szem előtt tartani, hogy 2019 a választások éve Ukrajnában, ezért fontos, hogy a kisebbségi képviselet ügyét is napirenden tartsuk a jelentésben.
– Az Európai Unió egyébként támogatja a magyar álláspontot?
– Nincs az ügyről egységes a kép az EU-ban: sokak szerint ez egy jelentéktelen dolog ahhoz képest, hogy Ukrajna milyen fontos geostratégiai helyet foglal el, és a prioritás inkább az, hogy az unióhoz közel tartsák Kijevet. A kárpátaljai magyarok melletti nyílt kiállásra azonban nincs példa, a maximum, amit el tudtunk érni, az Antonio Tajani EP-elnök burkolt nyilatkozata, amikor Ukrajnának címezve impliciten utalt arra, hogy a kisebbségek védelme elvárás minden országgal szemben, aki közeledne az Európai Unióhoz. Nyíltan nem merik felvállalni a problematikát, mert felülkerekedik az az érv, hogy Ukrajna lojalitása összességében fontosabb. A kárpátaljai magyarok egyetlen támasza így az anyaország, illetve a Kárpát-medencei magyar közösségek, az onnan származó európai parlamenti képviselők.
– De mit kommunikál Kijev az Európai Unió felé, hogy nem egyértelmű a kisebbségi jogok durva megsértése?
– Az ukrán politikai kultúra – drasztikusan fogalmazva – szavahihetetlen. Teljesen mást kommunikálnak az Európai Unió felé, mint amit otthon tesznek, és ráadásul teljesen mást kommunikálnak a hazai csatornákon, mint amit a Nyugat felé. Az unió felől érkező pozitív impulzusokat Kijev úgy kommunikálja, mintha Ukrajna már a csatlakozás kapujában lenne. Közben a valóság ettől nagyon messze van. A belpolitikai érdekeknek azonban kedvez a magyarellenesség, bűnbakra és fekete bárányra pedig mindenképp szükség volt, ha már az oroszokkal nem bírtak. Most sorozatban jelentek meg olyan műsorok, amelyek a magyarokat szeparatistáknak, revizionistának állították be, ellenségképre pedig szükségük van, mert az ukrán kormány eredményt nem nagyon tud felmutatni a szavazótábornak.