A budapesti Andrássy Egyetem Helmut Kohl egykori német kancellár halálának egyéves évfordulója alkalmából rendezett legutóbbi programján a résztvevő közönségnek az a benyomása támadhatott, hogy Kohl kancellár emléke elevenebben él Magyarországon, mint saját hazájában.
Nem tudom megítélni, hogy a németek hogyan látják Helmut Kohlt és hogyan értékelik politikai teljesítményét. Tény: a német politikai elit tudatából és a vezető német médiumokból Kohl szinte teljesen eltűnt. Ezekben a körökben Willy Brandtot tartják a szövetségi köztársaság történetének legfontosabb szereplőjének. Pedig Brandt meglátásom szerint inkább a politikai élet veszteseinek típusához tartozik, akárcsak az általuk szintén nagyra becsült Helmut Schmidt. Nem kizárt, hogy a hétköznapok német választópolgárai nem osztják a német elit Brandt és Schmidt iránti rajongását. A német elit soha nem szerette Kohlt. Kohl kancellár számukra amolyan bárdolatlan vidéki ember volt, egy egyszerű istenhívő, aki szeretett jókat enni és inni, és aki az elit által „egyszerűnek” tartott emberekkel mindenkor megtalálta a közös hangot. Ez pedig egyáltalán nem tetszett az eneszkás elitnek. Hozzájárulhatott ehhez az is, hogy Kohl soha nem akart ennek az élcsapatnak megfelelni. A választásokat, az emberek szívét és nem a médiumok és az elit szimpátiáját akarta megnyerni.
Orbán miniszterelnökhöz hasonlóan…
Egyetértek. Orbán e tekintetben is nagyon sokat tanult Kohltól. Magyarországon alapvetően nagyon pozitív Helmut Kohl-kép él. A magyarok szeretik és nagyra tartják őt. Nem utolsósorban azért, mert Magyarországgal mindig tisztelettel és valódi partnerként bánt. Kohl soha nem sértette meg a méltóságunkat. Ő is mindig jól érezte magát Magyarországon. Innen mindig kellemesen élményekkel tért haza. És persze hálás volt a magyarok kitüntetett szerepéért a Berlini fal lebontásában. Időközben azonban lett egy olyan német vezetés, amely Magyarországgal szemben egyfajta kioktatós poroszos iskolamesteri attitűddel lép fel. Ez nemcsak Németország magyarországi hivatalos képviselőire vonatkozik, hanem az uralkodó politikai elitre is. Persze nem mindenkire, de a legtöbbjükre.
Nem probléma a Fidesz számára a jelenlegi CDU-val való kapcsolatában a Kohllal és Kohl CDU-jával szemben kinyilvánított nagy szimpátia?
Nem hiszem, hogy egy politikai közösség emocionális kijelentéseit egy szintre kell helyezni a diplomáciai érdekeivel. Természetesen több mint tizenkét éve a Merkel által vezetett CDU-val és Németországgal van dolgunk. A Fidesz és a magyar kormány ettől függetlenül Németországgal szemben mindig erős együttműködési készséget nyilvánított ki. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy milyen fontos Magyarország számára Németország. De itt elsősorban a gazdasági kapcsolatokról van szó. A két ország hivatalos kapcsolatai inkább érdekkapcsolatok. A pozitív érzéseket nem lehet kikényszeríteni. És azt sem hiszem, hogy Merkel kancellár asszony a magyar lakosságban különösen pozitív érzéseket keltene. Vele ellentétben Kohl érzelmileg kötődött Magyarországhoz, ami kölcsönös volt. A magyarok is nagyon szerették őt, és ahogy mondtam, ma is nagyra értékelik teljesítményét. Kérem, engedje meg, hogy ezt egy személyes emlékkel illusztráljam. Az első Orbán-kormány ideje alatt, azt hiszem ez 2000-ben történt, az a megtiszteltetés ért, hogy az akkor már visszavonult Helmut Kohl kancellárt a miniszterelnök nevében fogadjam a reptéren. Amikor elhagytuk a belső terminált, és az emberek felismerték a volt kancellárt, spontán taps tört ki. Később újra meg újra ugyanez ismétlődött meg. Éttermekben vagy az utcán. Ahogy meglátták őt az emberek, egyszerűen tapsolni kezdtek. Odamentek hozzá, szívélyesen megrázták a kezét vagy pozitív érzéseiket más módon juttatták kifejezésre. Kohlt mindenhol úgy kezelték, mint Magyarország jó barátját. Nem tudom elképzelni, hogy a magyarok ehhez hasonlóan pozitívan reagálnának Merkel kancellár asszonyra, ha ő bukkanna fel valahol Magyarországon. De Helmut Kohl örökségének megbecsülése a mi ügyünk. Az meg a németek ügye, hogy Kohl életművét méltányolják-e, vagy sem. Az ő dolguk, hogy a német újraegyesülés kancellárját tisztelik, vagy – mondjuk – Marx Károlyt.
A német politikai elit sok tagjának valószínűleg kisebb problémái vannak Marxszal, mint Kohllal.
Ez sajnos így van, amit problémának tartok. Minket, V4-országokat mindenesetre nagyon negatívan érintett, amikor nemrégiben Trierben az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, a német közélet képviselőinek a részvételével felavatta Marx szobrát. Ezt sértésként éltük meg. Olyan sértésként, amit sem megbocsátani, sem elfelejteni nem fogunk. Ismét teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Nyugat-Európa nagy része a mi érdekeinket és a kommunista uralom alatt megélt több mint negyven éves szenvedéstörténetünket semmibe veszi. Még egyszer mondom: ezt sem megbocsátani, sem elfelejteni nem fogjuk.
Orbán az Andrássy Egyetemen a Helmut Kohlra emlékező beszédében azzal indokolta azt, hogy a Fidesz továbbra is tagja marad az Európai Néppártnak, hogy a Fidesz segíteni kíván a nyugat-európai kereszténydemokrata pártoknak a kereszténydemokrata gyökerekhez való visszatérésben.
Új pártokra van szükség. A gyakorlatilag 1946 óta Nyugat-Európában fennálló kétpártrendszer eltűnőben van. Ez Franciaországban és Olaszországban már egyértelműen megfigyelhető. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de egyvalami biztos: a jelenlegi nyugat-európai politikai elit cselekvésképtelenné vált. Fogalma sincs, hogy milyen problémákat kell megoldania, és milyen válaszokat kell adnia a jövő kihívásaira. Mindent változatlanul akar hagyni. Ez azonban lehetetlen. Ez az elit ugyanakkor nem akar megújulni.
(…)
Orbán az Andrássy Egyetemen arról beszélt, hogy segíteni szeretne a konzervatív nyugat-európai pártok reneszánszában, újjászületésében.
Igen, de csak a pozitív minta erejével. Például azzal, hogy megmutatja, hogy a kereszténység Európában még mindig stabil alapját képezheti a fejlődésnek. A megújulással persze a CDU-nak egyedül kell megbirkóznia. Neki kell eldöntenie, hogy fel szeretné-e adni a konzervativizmusát, vagy sem. Hogy van-e még konzervatív üzenete a pártnak, vagy nincs, és hogy így ez megfelel-e neki. Hogy van-e még víziója Németország és Európa számára? A német kancellár asszony újra meg újra arról beszél, hogy európai megoldásra törekszik. Azonban eközben tudatosan megkerüli azt, hogy mit akar ezzel a megoldással elérni, és hogy egy európainak mondott megoldás, mit is jelent Európa számára. Ez egy nagyon fontos kérdés, amit Németországban szinte senki nem tesz fel. Miért nem tesznek fel kérdéseket Németországban? Szintén nem merülnek fel kérdések akkor, ha a kancellár asszony azt mondja „Wir schaffen das!” (Sikerülni fog!). Senki nem kérdezi meg: „Mi ezzel a célunk?”, „Mit fog eredményezni?” vagy „Mire jó ez?”. Ha a kancellár asszony ma azt mondja, hogy a migrációs kérdésben egy „európai megoldást” szeretne, akkor mindenki megnyugszik és elégedett. Furcsa dolog, hogy Németország vezető politikus asszonyának olyan sok mondata van, amelyeknek nincs tartalma, és amelyeket nem kérdőjelez meg senki.
A CDU ideológiai kurzusának kritizálása ellenére a Fidesz még mindig nagyon lojális a CDU-val szemben.
Nem akarjuk megbántani a CDU-t. A CDU végül is a Fidesz testvérpártja. A hűség mindig fontos. A Fidesz egy lojális és hűséges párt. És ez így is fog maradni!
Amíg még van hit a CDU megújulási képességében, addig tehát hűségesen várnak, mielőtt más partnerek felé elköteleződnének.
A CDU nagy párt, dicső múlttal rendelkezik, egy olyan pártról beszélünk, amely ma is sok értékes politikussal rendelkezik, akiknek jó politikai ösztöneik vannak. Meg kell várnunk, míg lépnek és megújítják a pártjukat.
A teljes interjú magyarra fordított változatát a Látószögblog.hu-n érhetik el!