A franciák ugyanis a Francia Polinéziához tartozó Mururoa és Fangataufa korallzátonyokon összesen 210 légi, illetve víz alatti atomkísérletet hajtott végre ebben az időszakban, Franciaország első hidrogénbombáját is itt robbantotta fel. A kísérletekben részt vevő több ezer francia veterán évtizedek óta harcol annak elismertetéséért, hogy a robbantások során kapott sugárfertőzés miatt betegedtek meg. 2004 óta pedig nem szándékos emberölés vádjával több vizsgálóbíró indított előzetes eljárást a hadsereg ellen.
A hadsereg 2006-ban annyit már elismert, hogy az 1974. július 17-én a Mururoa korallzátonyon végrehajtott kísérletnek voltak következményei az onnan több mint 1400 kilométerre található legnagyobb szigeten, Tahitin, de pontos részletekkel akkor nem szolgált. Ezt követően egy bírósági döntés kapcsán napvilágra került számos olyan dokumentum, amely bizonyította a kísérletek sugárszennyeződést okozó következményeit. Az egyik jelentés szerint például az 1974-es robbantáskor Tahitin júliusban olyan radioaktív anyagokat tartalmazó esőzés volt tapasztalható, amelyben többek között az emberi egészségre egyik legveszélyesebb elem a plutónium is megtalálható volt. Bebizonyosodott, hogy a hadsereg tudatában volt a helyzet súlyosságának: Tahiti kitettsége a plutóniumnak 500-szor nagyobb volt az óránként elfogadható maximális koncentrációnál.
Az elnök most bejelentette, felülvizsgálják az áldozatok kárigényeinek elbírálási módját. 2010-ben egyébként a francia törvényhozás mintegy 2000 érintettnek szavazott meg kártérítést. A szigeteken sok volt a rákos megbetegedés, amiért a helyiek az atomrobbantásokat teszik felelőssé. Mindennek ellenére még csak nagyjából húsz kártérítési igényt teljesítettek. A francia elnök Papeetében arra is ígéretet tett, hogy megemelik a kompenzációt, amelyet a szigetek azért kapnak, mert az atomrobbantások leállításával visszaesett a gazdasági tevékenység Francia Polinézián. Az áldozatok csoportjai üdvözölték az elnök döntését, bár kiemelték, még nem tudják, hogy mindez mit jelent a gyakorlatban. Sovány vigasz, hogy Hollande elismerte Francia Polinézia szerepét abban, hogy Franciaország szert tehetett nukleáris elrettentő erejére. „Francia Polinézia nélkül Franciaország nem rendelkezne nukleáris csapásmérő képességgel és elrettentő erővel” – közölte az elnök.
A bikini névadója
„Annyira fogja sokkolni a közvéleményt, mint az atombombák robbantgatása” – vélte 1946-ban a kétrészes fürdőruhát feltaláló francia mérnök, Louis Réard, aki találmányát a Bikini-atollon folyó tesztekről nevezte el. A kor egyik sokkoló híre volt ugyanis, hogy a Csendes-óceánon fekvő, Bikini nevű, korallzátonyokból álló szigetcsoporton atomkísérletekbe kezdtek abban az esztendőben. A következő nyolc év alatt az Egyesült Államok mintegy 23 hidrogénbombát és atombombát robbantott fel a Marshall-szigetek közelében. A bikini szülőatyja mindenesetre nem tévedett: a has és a köldök nagyközönség elé tárása nagyjából annyira sokkolta a közvéleményt, mint az atombomba-kísérletek.