Nem erre számítottam. Tegnap azzal fejeztem be, hogy Olaszországban alszom, ha az érintettek mindegyike így akarja. Nem így akarta.
A Dráva megvett, minden métere csodás, olyan színe van, mint valami súlyos környezetszennyezés után Kínában, azaz zöld. Valódi, egészséges zöld, és mellette valóban ott halad egy bicikliút, még ha nem is tökéletes a minősége. Rengeteg a murvás szakasz, én végig azon imádkoztam, hogy bírják a külsők, ha már új barátomnak nem bírták.
Még Dravográd előtt előztem meg egy osztrák úriembert, akivel ma a Rettentő Félelmetes Függőhídon futottam össze, s együtt mentünk jó 60 kilométert. Ezen kívül nagyjából öt különböző hídon jártam, mert úgy vezet a bringaút, ez szépen látszik majd a térképen. Aztán örömömre összefutottam egy régebbi ismerőssel és csapatával, akik a Drávát követik visszafelé, nagyon örültem nekik.
Majd eleredt az eső. Ismét. Ez a bicaj nem arra jó, hogy tócsákban tapicskoljon, hanem arra, hogy jó minőségű aszfalton gyorsan menjen. Arra gondoltam, bírni fogja, ha már a külsők bírták, mindkettő olasz, én meg oda tartok, nem lesz gond. Ide is írnám a gyártó cégek nevét, ha minden rendben ment volna. De nem ment.
A zuhogó esőben rémülten vettem észre, hogy a dombozáshoz szükséges első váltó nem működik. Mint a cövek, meg se mozdul, a váltókarok mint a beton, így csak nagytányérom van. Ha nem lett volna közel 100 kilométer a lábamban, elvergődtem volna a határon túlra. Így viszont Ausztriában ragadtam, s abban reménykedem, hogy egy villachi szerelő megjavítja hamar, mert a mai etap végét holnap kell behoznom.
Azért ez az itteni dombozás kicsit más, mint Zala.
A harmadik nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
A második nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
Az első nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.