A Texas szívében található Fort Hood neve sokaknak a tömeges lövöldözések miatt csenghet ismerősen: sajnos 2009-ben és 2014-ben is előfordult, hogy a világ egyik legnagyobb katonai támaszpontján fegyveres ámokfutás történt. Előbb az amerikai hadsereg egy pszichiátere gyilkolt meg tizenhárom embert, később pedig egy iraki veterán végzett négy társával. A bázis ennek ellenére elenyésző „hibaszázalékkal” működik: csaknem 900 négyzetkilométeren több százezer amerikai katona és családtagjai élik mindennapjaikat a fegyveres erők szabályainak megfelelően.
Szó sincs teljes vasszigorról: Fort Hood látszólag egy átlagos texasi város, ahova viszonylag nehéz bejutni. Kilenc oktatási intézmény, mozi, helyi bowlingklub és egy kórházkomplexum is található a területén, a külváros pedig a filmekből ismerős, tengernyi amerikai zászlót felvonultató házakkal van tele.
A bázis 1942-ben épült, eleinte második világháborús tankromboló-kísérletekre használták, és ma a hadsereg csak fantomlovasként emlegetett hadtestének az otthona. Az Egyesült Államok a koreai és a vietnami háború idején vetette be a Fort Hood-i erőket, amelyeket évtizedekkel később, az iraki háború idején küldtek ismét nagyszabású külföldi bevetésre. A jelenleg is tartó Atlantic Resolve hadművelet újraosztja a lapokat, májusban az 1. számú páncélosdandár első felderítőosztaga érkezik Európába. A 3300 texasi egyenruhást magába foglaló csapatmozgás a 2014-ben Barack Obama által indított kezdeményezés irányvonalait követi, tehát a fő célja, hogy bizonyítsa: az Egyesült Államok elkötelezett a NATO kollektív védelmi feladatai iránt, és kész elrettenteni Oroszországot a regionális hatalomszerzésre irányuló kísérletektől.
– Mi sem bizonyítja jobban Európa és a NATO-szövetségesek iránti elkötelezettségünket, mint egy páncéloshadtest segítségül hívása. Emberfeletti erő kell ahhoz, hogy oda-, illetve később hazajuttassuk az eszközeinket, de ez az elhatározás lényege, nem igaz? – fogalmaz Wilson R. Rutherford, a felderítőosztag parancsnoka. A tavaly februárban kinevezett szakember nem túloz, amikor isteni segítséget emleget a hadieszközök szállításával kapcsolatban, hiszen hivatalos washingtoni források szerint a katonatömeg mellett többek között 125 Bradley típusú és 87 hagyományos harckocsi is érkezik a tengerentúlról. Ezeket először a belgiumi Antwerpenbe szállítják, ahonnan később átkerülnek a lengyelországi állomásokra. A katonák várhatóan ugyanezt az utat járják be, és a lengyelektől vonulnak majd Németországba, Romániába, Bulgáriába és Magyarországra.
– A legtöbbünk áprilisban érkezik, először Lengyelországba. Hetekkel ezelőtt jártunk Európában és elkezdtük kidolgozni a különböző idővonalakat, forgatókönyveket – mondta lapunknak Kevin D. Bradley alezredes, az első számú zászlóalj hetedik lovasezredének parancsnoka, hozzátéve, hogy a magyarországi gyakorlat feltehetőleg májusban kezdődik.
– Magyarországon is tárgyaltunk idén januárban, eddig nagyszerű az együttműködés a magyarokkal, csupa pozitív tapasztalatunk van – hangsúlyozza. A parancsnok korábban – ellentétben a tavasszal érkező fiatal katonákkal – már járt hazánkban.
A külföldi tapasztalat hiánya egyébként szinte az egész texasi dandárra igaz, de Rutherford szerint ez semmiképp sem jelent hátrányt. Mint mondja, az Atlantic Resolve nagyon izgalmas és kihívást jelentő művelet, ezzel pedig a keze alatt dolgozó huszonévesek is tisztában vannak.
– Ez egy lehetőség számukra, hogy más nemzetiségű csapatokkal dolgozzanak együtt, és olyan tudást sajátítsanak el, amelyek akár az egész karrierjüket meghatározzák. Huszonöt éve szolgálok az amerikai hadseregben, de az Atlantic Resolve legizgalmasabb részét számomra is a szövetségesekkel való együttműködés jelenti. Úgy számolok, hogy az Európában töltött idő alatt körülbelül tizenöt gyakorlat lesz, így mire elhagyjuk a kontinenst, mi és a partnerek is hatékonyabbá válhatunk – hangoztatja.
A zömében fiatal katonákat látszólag felvillanyozza az európai művelet, azonban csak mosolyognak a felvetésen, miszerint ők lennének a szerencsések, akiknek a valóban háborús Irak vagy Afganisztán helyett jutott Közép-Európa.
– Nem olyan egyszerű kilenc hónapot távol tölteni a szeretteinktől, ilyen szempontból mindegy, hova küldenek – mondja egyikük. Annyiban viszont mindenképp kedvező a helyzetük, hogy az itthon maradókért aligha kell aggódniuk: Fort Hoodban szabály, hogy a külföldön állomásozók családtagjairól gondoskodni kell, így a katonák képesek kizárólag a munkájukra, a haza védelmére koncentrálni.
A város lakóövezeteiben ennek megfelelően járőrszolgálat működik, és ha az egyedül maradt itthoniak közül bárkinek gondja akad a fűnyírással, a gyerekek fuvarozásával, vagy csak egy beszélgetésre vágyik, a hadsereg gondoskodik az igényeiről. Anyagi támaszról is beszélünk: a 12 Fort Hood-i lakópark egyikében sem kell lakbért fizetni, és a helyi szolgáltatások is már-már nevetséges összegbe kerülnek (a bowlingklubot például egy dollár, azaz körülbelül 260 forint ellenében vehetik igénybe a családok).
Szintén magáért beszél, hogy a városban csaknem 290 ezer nyugdíjazott katona, illetve olyan amerikai él, aki háborúban vesztette el a hadseregben szolgáló hozzátartozóját.