Igaznak bizonyultak egyes német lapértesülések: Angela Merkel kancellár tegnap két hét haladékot kapott kereszténydemokrata pártja, a CDU bajor szövetségesétől, a CSU-tól „európai megállapodások” kidolgozására egyes menedékkérők visszautasításáról.
Ezzel egyelőre nem kerül sor kenyértörésre a két uniópárt között, amelyek viszonya az elmúlt héten példátlanul megromlott. Merkel tegnap azt közölte: július 1-jén akarja bemutatni az európai partnerországokkal folytatandó megbeszélések eredményeit.
Nagy jelentősége lesz ebben a június 28–29-i EU-csúcsnak, de a kancellár különtalálkozókat is folytat, így tegnap estére Giuseppe Conte, az új – és bevándorlásellenes – olasz kormány feje volt hozzá hivatalos.
Róma az egyik kulcsa az egész problémakörnek. A CDU és a CSU azon különbözött össze, hogy Horst Seehofer, a bajor párt elnöke, szövetségi belügyminiszter a német határon visszafordítaná azokat a menedékkérőket, akiket valamely más EU-tagállamban már regisztráltak, márpedig a legtöbb migráns Olaszországban vagy Görögországban lép az unióba. Merkel visszafogadási egyezményeket akar kötni velük, hogy felmutathassa: Németország senkit sem hagy ellátatlanul.
Seehofer 63 pontból álló, mestertervnek nevezett programja szerint ugyancsak visszafordítanák a határon azokat, akiknek nincsenek megfelelő irataik, illetve korábban már kiutasították őket Németországból.
A haladékkal kapcsolatban sokan szkeptikusak: hogyan érne el Merkel eredményt két hét alatt, ha három év alatt nem tudott? A kancellár az alaphelyzetet is visszautasítja, hogy a belügyminiszter ugráltassa.
Mint elmondta, nem „automatizmus”, hogy júliusban életbe lépjen a határőrizeti szigorítás, amelynek – ha bevezetik – egyelőre beláthatatlanok a következményei a schengeni övezetre, különösen a nyári szabadságolások és a török származású németországiak tömegeinek szokásos el-, illetve visszautazása idején. Merkel emlékeztette Seehofert a német alaptörvényben rögzített „irányvonal-kompetenciára”, vagyis arra, hogy kormányfőként ő jelölheti ki a politikát.
Ezt persze Seehofer is pontosan tudja. – Nem tudok már együtt dolgozni a nővel – mondta állítólag a belügyminiszter a Die Welt am Sonntag szerint. Ha Merkel felmenti Seehofert, az nyílt kormányválság: a CSU-képviselők nélkül nincs kormánytöbbség, de az ellenzéknek sem biztos, hogy lesz elég voksa a kancellár megbuktatásához. És tegnap – mintha már csak ez hiányzott volna Berlinnek – Donald Trump amerikai elnök is bírálta a német bevándorláspolitikát, megnövekedett bűnözési rátáról írva Twitter-üzenetében.
Mindenesetre a CDU és a CSU között soha nem volt ilyen mély a szakadék. Vannak, akik ezt az októberi bajor tartományi választások előtti kampánnyal magyarázzák, de sokak szerint többről van szó.
A vezető bajorországi lap, a Süddeutsche Zeitung (SZ) csaknem kilencezer megkérdezett olvasója 81 százalékban úgy vélte, eljött az uniópártok közötti szakítás ideje. A legkonzervatívabb és a második legnépesebb német tartomány eltökéltnek látszik, a hangulatot pedig velősen foglalta össze az a felső-pfalzi gazda, akit az SZ idézett: „elsőként jön Bajorország, aztán ismét Bajorország, majd egy trágyaszállító jármű, és aztán az NSZK többi része…”
Felmerült, hogy a csak Bajorországban működő CSU, illetve a többi 15 tartományban aktív CDU egymás választási riválisai legyenek, szentesítve ezzel a politikai nézetkülönbségeket.
Így a CDU akár már októberben el tudná venni bajor „nővére” abszolút többségét Münchenben, a CSU pedig a kereszténydemokraták életét nehezíthetné meg, különösen az egykor az NDK-hoz tartozó tartományokban.