Tömeges kihalás eddig ötször fordult elő az elmúlt 540 millió év során. Minden esetben a fajok háromnegyede vagy még nagyobb hányada tűnt el bolygónk felszínéről, méghozzá földtörténeti szempontból viszonylag rövid idő alatt. Az első ilyen katasztrófa nagyjából 445 millió évvel ezelőtt sújtotta a fajokat, majd a 385 milliótól 359 millió évig tartó periódusban hasonló csapás érte a növényeket és az állatokat.
A 252 millió évvel ezelőtti kihalás volt a legpusztítóbb mindezek közül, hiszen akkor a tengeri élőlények 96 százaléka, a Föld összes fajának mintegy 70 százaléka tűnt el. Nagyjából 200 millió éve bekövetkezett negyedik csapást egyaránt magyarázták klímaváltozással, a fokozott vulkáni aktivitás miatt levegőbe kerülő nagy mennyiségű gázzal és aszteroidabecsapódással – bár ebből a korszakból nem találtak elég nagy krátert ahhoz, ami ezt okozhatta volna.
Az ötödik nagy kihalás 65 millió évvel ezelőtt volt, ám ekkor nemcsak a dinoszauruszok tűntek el, rengeteg növény és állat szintén kipusztult. Akkoriban hatalmas vulkánok törtek ki, drasztikusan lecsökkent az óceánok szintje, s ha ez nem volna elég, egy hatalmas aszteroida is becsapódott Mexikóban, a Yucatán-félszigeten.
Már évek óta jelennek meg arról tanulmányok, hogy az emberiség közreműködése miatt eljött a hatodik tömeges kihalás. Gerardo Ceballos mexikói ökológusprofesszor, Paul Ehrlich biológus (Stanford Egyetem) és kollégái a PNAS folyóirat hétfői számában adatokkal bizonyították ezt a folyamatot. Legfontosabb megállapításuk: az általuk vizsgált 27 600 szárazföldi emlős, madár, kétéltű és hüllőfaj csaknem egyharmada számban és területi kiterjedésben egyaránt csökken. 1900–2015 között az alaposabban elemzett 177 emlősfaj mindegyike elveszítette természetes életterének legalább 30 százalékát, de olyan faj is bőven akadt (az összes több mint 40 százaléka), amelyik egykori élőhelyének alig ötödén élt 2015-ben. A szerzők szerint a Föld hatodik tömeges kihalása súlyosabb, mint azt korábban gondolták.
– Ez az eddigi legátfogóbb tanulmány erről a jelenségről – nyilatkozta a CNN-nek Anthony Barnosky, a Stanford Egyetem munkatársa. Barnosky szerint ez a kutatás egyértelműen azt üzeni, hogy még a viszonylag gyakori fajok populációja is összeomlik. – Amikor rájössz, hogy az elmúlt 40 évben a Föld vadvilágának 50 százalékát eltöröltük, nem kell bonyolult matematika annak megértéséhez, hogy ha negyvenévenként megfelezzük az élőlények számát, hamarosan semmi sem marad – fejtette ki.
Vegyük például a mindenki által ismert elefántot. Látszólag minden rendben van, hiszen napjainkban nagyjából 400 ezer él Afrikában, ami kellően nagy számnak tűnik. De ha arra gondolunk, hogy a múlt század elején még egymillió tépte a növényeket ezen a kontinensen, akkor könnyen belátható, hogy semmi sincs rendben. Barnosky szerint ha azt nézzük, hogy milyen ütemben csökkent az ormányosok száma és élőhelyük kiterjedése az elmúlt húsz évben, akkor könnyen elképzelhető, hogy húsz év múlva nem találunk szabadon bóklászó elefántot a fekete kontinensen. És nem csak a hatalmas termetű állatok vannak veszélyben. A jaguárokat és a fecskéket is hasonló mértékű egyedpusztulás jellemzi. Az ilyen összeomlások logikus következménye a fajok kipusztulása. A fajok létszáma az elmúlt évmilliók során is ingadozott, de a mostani változás százszor gyorsabb. Ezt a soha nem látott ökológiai válságot az ember idézte elő.
Az okok jól ismertek. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése gyorsítja az éghajlatváltozást. Az erdőket kivágják, hogy újabb mezőgazdasági termelésbe vonható területeket nyerjenek – a Világbank adatai szerint a szárazföld 37 százaléka szántóföld és legelő. Az emberiség létszáma folyamatosan emelkedik, ami azt jelenti, hogy még több élelmiszerre és vízre van szükség.
És ha ez nem lenne elég: az elefántokat, orrszarvúkat, zsiráfokat és más állatokat azért is lemészárolják, mert egyes népek gyógyító hatást tulajdonítanak csontjaiknak és más testrészeiknek. Az orvvadászokra, kereskedőkre épülő feketepiac pedig kielégíti ezeket az igényeket. Ezek az okok vezetnek el a szárazföldek és tengerek élővilágának drasztikus kihalásához.
A Ceballos-jelentés a jelenlegi tendenciák megváltoztatására hívja fel a figyelmet.
– A jó hír, még van időnk, még mindig megmenthetjük a különböző fajokat. Ellenben ha nem lépünk, folytatódik a biológiai megsemmisülés – üzeni a mexikói ökológusprofesszor, Gerardo Ceballos.